Napi öt szem dió segít

Ősi formái az északi és déli féltekén egyaránt megtalálhatók. A diót már az Énekek éneke is említi. A régi görögök perzsadiónak nevezték, ami arra utal, hogy Perzsiából kerülhetett hozzájuk. Amerikában rokon fajai, a hikori és a pekán dió terjedtek el általánosan.
Őshonos a Kárpát-medencében, így hazánkban is, amit azok a régi helységnevek is alátámasztanak, amelyekben a dió szavunk szerepel (Diósberény, Diósgyőr, Dióskál, Diósjenő, Diósviszló, Diósd). Magyarországon egészen az ezerhatszázas évekig háborítatlanul létezhettek az ősi dióligetek, amikor is fölfedezték kiváló minőségű faanyagukat, és irtani kezdték őket.
A természetes úton, magról szaporodó dió legjobb egyedeinek kiválogatása évszázadokon át az úgynevezett népi nemesítés kereteiben folyt, amiben különösen a Tiszaháton élők értek el kiváló eredményeket. A mai fajtaválogatás is részben erre épül. Vegetatív úton szaporítva, vadra, illetve feketedióra oltva a fajták tulajdonságai állandósulnak.
A dió fokozatosan érik és potyog le a fáról, ne siessünk a leverésével, mert a magburkából magától kihullott gyümölcs a legértékesebb, a legízletesebb és a legjobban eltartható. A közepes nagyágú, nem nehezen törhető, de nem is nagyon vékony héjú fajták a legjobb minőségűek. A termés táplálkozás-élettani szempontból legfontosabb jellemzője, hogy igen nagy arányban tartalmaz zsíros olajat, amelynek háromnegyede telítetlen zsírsav. Ez utóbbinak pedig igen kedvező a hatása a koleszterin okozta érszűkület megelőzésében. (Megszívlelendő az új keletű mondás: napi öt szem dió az ereket szabadon tartja.) A nagy zsírosolaj-tartalom nagy kalóriatartalommal jár, a dió tehát igen tápláló is. Gazdag B1­vitaminban, kiemelkedően sokat tartalmaz kalciumból, magnéziumból és káliumból.
A dió magában fogyasztva is tápláló, ízletes csemege. A dióbél ünnepi ételeink nélkülözhetetlen alkotóeleme, tészták, édességek, sütemények, kalácsok gazdagítója, tölteléke.

Három ajánlat
A faiskolai lerakatokban kapható diók közül három fajtára hívjuk föl a figyelmet, amelyeket vadalanyra, illetve feketedió alanyra oltva szaporítanak. Vadalanyon erősebben, feketedióra oltva kissé gyengébben növekednek, de fajtára jellemző tulajdonságaikat mindkét esetben megtartják. És éppen ebben áll az oltványok nagy előnye a madarak által a kertünkbe "ültetett", magról kelt diófákhoz képest. Ez utóbbiak ugyanis tualjdonságaikban nagyon különbözőek lehetnek, ezért csalódást okozhatnak.
Alsószentiváni 117. A Mezőföld déli részén, Alsószentiván és Zedregpuszta térségében tenyésző állományból választották ki. Jól alkalmazkodó, gyengébb termőhelyen is elfogadhatóan termő fajta. Fája erős, edzett, korán fordul termőre és biztonságosan terem.
Milotai 10. A tiszaháti termőtájban lévő Milota térségében régóta létező dióültetvényekből származik. Fája közepes növekedésű, igen termékeny és jó minőségű termést ad. Gyümölcsminőségét kedvezőtlenebb termőhelyi körülmények között is megőrzi. Termésbiztonsága jó.
Tiszacsécsi 83. Szintén a Tiszaháton, Tiszacsécse térségéből kiválasztott fajta. Ideális termőhelyen a legtöbbet termő dió, roszszabb viszonyok között azonban gyengén fejlődik, termése minőségben és mennyiségben egyaránt visszaesik. Vadalanyon erős, feketedió alanyon azonban gyenge a növekedése. Korán termőre fordul és biztonságosan terem.