Hosszúszilvák faluja

A településen a göcseji szüreti fesztivál az aszalt gyümölcs jegyében zajlott le. A faluházban az aszalványok értékesítéséről hallhattunk előadásokat, és a termékbemutatón is ezek kapták a főszerepet. A fényes, fekete, ráncos, mézédes aszalt szilvát dióval és tökmaggal is töltik. A kiállításra eljött Vincze Lászlóné, aki még a nagyszüleitől tanulta az aszalást.
- Ők ültették azt a legalább száz szilvafát, amelyeknek a termését feldolgozzuk - mondja az asszony. - Hosszúszilvának nevezik nálunk az erre alkalmas fajtát. Csak az a baja, hogy nem minden évben hoz termést, háromévenként pedig bőven terem. De van duránci szilvánk is. Szeptemberben jön el az aszalás ideje, nyolc cserényes, fatüzeléses aszalóban szárítom a gyümölcsöt. A régi időben Budapestről jöttek érte a kereskedők, de mostanában magamnak kell megtalálnom a vevőket. Talán ha összefogunk és közösen próbáljuk meg eladni, jobban járunk. Az ember mindennel próbálkozik, ezért a zacskókra rátettem a becsvölgyei címert, hogy vonzóbb legyen a gyümölcs. De csak hétszáz forintért tudom eladni kilóját, ugyanakkor a városban ezer forintért árulják. Pedig az én szilvám biotermék, permet nélkül termeljük meg. Csakhogy nekem, őstermelőnek nem futja az ellenőrzésekre, amitől hivatalosan bioáru lehetne. Munkanélküli lettem, mert bezárt a teskándi téglagyár, ahol dolgoztam. Most a szilvából és a falusi vendéglátásból próbálok megélni. A férjem is kikerült a téglagyárból, de szerencsére talált munkát. A falusi turizmus elég jól megy nálunk, vannak vendégek, akik aszalásra jönnek, és elszórakoznak a szilvával. Mandulával spékelik a szemeket, ráérnek vele eljátszani. Nekem nincs rá időm, mert sok munkát ad a szedés, az aszalás. Abban az időben három hétig lecsót eszünk...
A szilvastand mellett csillogó palackokban egész sor gyümölcspálinka sorakozik. Császár Ferencék szeszfőzdéjében párolták.
- Van igény a főzetésre - állapítja meg Császárné. - Sok a gyümölcs errefelé, és a falusi ember semmit sem dob el...
A régiségeket sem. Pais Árpád nagyszülei pincefelszerelését őrizte meg és hozta el a fesztiválra. Láthattunk fahengeres szőlőmorzsolót, fából faragott tölcsért és faputtonyt is. Felesége az ódon cserépedényeket mutatja, a nagy dróthálós fazekat, a régi szőtteseket, amelyekkel megterítettek a szüretelőknek. Kiállították a helyi népviseleti ruhadarabokat is. A bemutatón helyet kaptak a gyümölcslekvárok, sőt aszalt paprikát és paradicsomot is láthattunk. Magai Ágota polgármester a térség erősségének ezeket a finomságokat tartja, és hisz benne, hogy kitörési ponttá válhatnak. Ehhez persze szövetkezni kell. A pályázati programban készített felmérések szerint 25 százalékról 75 százalékra nőtt a szövetkezést igenlők aránya.