Mi fán terem a kakaó?

A maják és az inkák háromezer évvel ezelőtt is itták a megpörkölt, megőrölt magvak főzetét, amit sokoatl-nak hívtak - innen származik a csokoládé szó. Az indián városállamokban a kakaó magja féltve őrzött kincs volt, Mexikóban fizetési eszközként is használták.
Maga a fa érdekes jelenség, hiszen annak ellenére, hogy sűrűn elágazik és hatalmas lombja van, a termés a törzsén fejlődik. Először az apró bimbók jelennek meg, majd az éjszaka nyíló, szintén pici, fehér vagy rózsaszínű virágok, melyeknek nincs illatuk. Beporzásukról rovarok gondoskodnak, ezt követően szép lassan kifejlődik a mintegy húsz centiméter hosszú, bordázott, vörösesbarna termés.
Héja olyan kemény, hogy az indiánok kanalat készítettek belőle. Belül öt cellában 50-70, babszem nagyságú mag található. Ezeket fehér, ragacsos gyümölcshús veszi körül, melynek íze nem emlékeztet a kakaóra. A bennszülöttek zselét és pálinkát főztek belőle. A kakaógyártás első fázisa ősidők óta az erjesztés. Az érett terméseket az indiánok földbe ásva erjesztették; ma természetesen külön épületben, sajátos technológiát alkalmazva. Az erjesztés nemcsak a gyümölcshús eltávolítását szolgálja, hanem a kakaóbab minőségét is javítja. Az erjedési hő hatására elhal a mag, aromaanyagai felszabadulnak, a csersav lebomlik és a maghéj sötétbarnára színeződik. Ekkor a magok 50 százaléknyi zsírt, 7 százaléknyi keményítőt és 12 százaléknyi fehérjét tartalmaznak. Pörkölés után a zsírt kisajtolják, ebből lesz a folyékony kakaóvaj, a csokoládé alapanyaga. A sajtolás után megmaradt magköpenyt megszárítják, majd megőrlik, kakaóport kapva belőle. A jó minőségű por élénkítő hatású theobromint és koffeint is tartalmaz. Gyógynövényként is ajánlották vízhajtó és szíverősítő hatása miatt. A kakaófa leveléből készült tea szintén szíverősítő és fájdalomcsillapító hatású.
A növényt dugványozással vagy magvetéssel szaporítják. A tápanyagban gazdag, savanyú trópusi talajokon négyéves korukban kezdenek teremni a fák, és nyolcvanéves korukig évente kétszer szüretelhetők.