Piros rózsák - beszélgetnek?

Ez  nem az első ilyesfajta hír (vélhetőleg nem is az utolsó), amit közzétesznek. Amerikában hangszóróval összekapcsolt mikroprocesszorokat építettek növényekbe, s amikor elvágták a szárukat, a fájdalomtól hangosan jajgattak. Vajon mi erről a hazai tudósok véleménye? A kérdéssel Turcsányi Gábort, a gödöllői Szent István Egyetem tanszékvezetőjét kerestem meg, aki könyvben foglalkozott e témával. Valóban van lelkük a növényeknek és tudnak kommunikálni?
Könyvét húsz éve írta a Mezőgazdasági Könyvkiadó felkérésére, és Árkus József humorista, a Ludas Matyi akkori főszerkesztője lektorálta. Nem véletlenül ő, mert a szellemes könyvből egyértelműen kiderült, hogy semmiféle tudományos megalapozottsága nincs a növények lelki életének. Elképesztő, jegyezte meg a docens, hogy még húsz év után is teljesen fonák módon bukkan fel időnként a könyve a mondvacsinált hírekre éhes bulvársajtóban, főleg a növények szexuális életére kihegyezve. Voltak Magyarországon is, akik a növények kommunikációját kutatták, és talán most is vizsgálódnak ekörül. Annak idején az egyik hazai biológiai kutatóintézetben néhány elszánt kollégája végzett ilyen kísérleteket. Pályázati díjat is nyertek vele, ám miután egy folyóiratban közzétették, a sarlatánságnak ítélt cikk országos botrányt kavart. Mert szigorú határ választja el a tudományt az áltudománytól. Csak olyan feltételezésből lesz bizonyított tény, amelyet azonos körülmények között huzamosan végzett kísérletek ismételten igazolnak. Mégis gyakori, hogy egy-egy véletlenszerű jelenséget felfújnak - és az egyszerű ember sajnos nemigen tud különbséget tenni hiteles és hiteltelen között. Sőt, ha egy tudós és egy parafenomén a tévében beszélget, a néző hajlik arra, hogy inkább az utóbbinak higgyen, mert a tudós szavaiból alig ért valamit.
Turcsányi doktor nem állítja, hogy a növények sehogyan se kommunikálnak, mivel az élő szervezetek között kémiai ingerek révén létezik "párbeszéd". A harasztok hímivarsejtje például a petesejtet kémiai inger hatására találja meg. Egyes gombák tápanyagot közvetítenek éhező vagy jól táplált növényeknek. De butaság lenne ebből azt a következtetést levonni, hogy két baktérium társalog, vagy hogy a növények emberi füllel hallhatóan jajgatnak, mert erre nincs tudományos bizonyíték. Napjainkban a kommunikációs ökológia kutatja, hogy az élőlények jelzései más fajoknak is jelentenek-e valamit. Bizonyított tények híján valószínűtlen, hogy a növények egy szerkentyű közvetítésével értekezhetnének velünk. Az ilyen tudományos szenzációkat többnyire feltűnési vágytól és anyagi érdekektől indíttatva röppentik fel.