Üzenjük

Hámory Géza, Sárospatak
Nálunk még nem termesztik, de vadon megtalálható a pecsétviaszgomba, az egyik legértékesebb gyógyhatású kalaposgomba. A jellegzetes, mással össze nem téveszthető taplógomba sajátossága, hogy gyökérélősködő (talajon terem), leggyakrabban a tölgyek vagy más lombosfák tövében található meg csoportosan vagy egyenként, júniustól októberig. A gomba hosszú tönkű, 8-30 centiméteres fásodó kalapja féloldalas, felül sötét bordó, fényes kéreg fedi. A gomba gyógyhatása a keleti gyógyászatban több ezer éve ismert, ott termesztik is és felhasználják a népi gyógyászatban meg számos gyógyszer alapanyagaként. A nálunk árusított, porított pecsétviaszgomba is többnyire importból származik, termesztési feltételeit nálunk még nem dolgozták ki.
A pecsétviaszgomba spórája immunrendszert erősítő hatóanyagokat tartalmaz. Olyan gyógyszerek készülnek belőle, amelyek gátolják a tumorképződést, illetve csökkentik a rák gyógyításának (sugárkezelés, kemoterápia) káros hatásait. Vizsgálatok szerint a gomba forrázata gyulladáscsökkentő hatású, alkalmas légzőszervi és emésztőszervi gyulladások, asztma, allergia, fekélyek, vérkeringési betegségek gyógyítására. Az ajánlások szerint évente 30-40 gomba forrázata a kedvező hatású egy felnőtt ember számára, de természetesen - a többi értékes gyógynövényhez hasonlóan - nagyon fontos figyelembe venni az egyéni érzékenységet.

Darabos Imre, drótposta
Az istállótrágyák közül a földdé érett szarvasmarhatrágya a legelterjedtebb, egyrészt, mert még napjainkban is a legnagyobb mennyiségben áll rendelkezésre, másrészt viszonylag lassú lebomlású, így használatánál kevésbé kell számolni káros mellékhatásokkal (például gyökérperzseléssel). Az istállótrágyák közül a szarvasmarha- és a sertéstrágya magas víz- és alacsony nitrogéntartalma miatt lassan erjed, ezeket hidegtrágyáknak nevezik. A könnyen melegedő erősen meszes és homoktalajokon gyorsabban kifejtik a hatásukat, máshol 3-4 év a lebomlási idejük. Kötött, nedves és hideg talajokon jobb és gyorsabb hatásúak a melegtrágyák (ló-, birka- és baromfitrágya). A birka- és baromfitrágyák azonban tömény, égető hatásúak, perzselést okozhatnak, ezért csak komposzttal keverve javasolt a kijuttatásuk. Ugyancsak tömény a kecske, a házinyúl és a galamb trágyája, ezeket is inkább komposztálva tanácsos felhasználni. Az istállótrágyák tápelemtartalmát az állat faja mellett az állatok kora és takarmányozása is befolyásolja. Az idősebb állatok ürülékének általában magasabb a foszfor- és fehérjetartalma, olajos magvakkal és szemes takarmánnyal etetett állatokénak magasabb a nitrogéntartalma. A három fő tápelem közül a foszfornak a gyökérképződésben, majd a virág- és termésképzésben meghatározó a szerepe, ezért a foszfortrágyákat alaptrágyaként ajánlott a gyökérzónába juttatni. A szerves trágyák viszonylag alacsony foszfortartalma is jól hasznosul, ha mélyen bedolgozzuk a talajba, így könnyen hozzáférhetővé tesszük a gyökerek számára. A nitrogén a hajtásfejlődéshez nélkülözhetetlen, a kálium a virágképzésben, a termés íz- és zamatanyagainak kialakulásában, valamint a növények fagytűrésében, betegség-ellenálló képességében játszik fontos szerepet. Ültetésnél legjobb a gödör altalajába keverni a szervestrágyát, ültetés után tanácsos minél mélyebbre beforgatni a talajba. A szerves trágyákat ősszel célszerű kijuttatni, amíg beforgatható, vagyis nem fagyott a talaj és nem borítja összefüggő hótakaró. Ez utóbbi esetekben - a trágya lemosódása, azaz környezetszennyező hatása miatt - tilos a kijuttatása, inkább tavasszal ajánlott ezt a munkát elvégezni.