Gépész az almáskertben

A nyugdíjas gépész nem bízott semmit a véletlenre, a két kezével és az ügyességével jutott egyről a kettőre. Mivel nagy terveihez pénze nem volt, és hitelt sem akart felvenni, csak magára számíthatott. Igaz, a mérnöki asztaltól hosszú út vezetett az almafák gondozásának alapos ismeretéig. Azt már kezdetben el kellett fogadnia, hogy a kézi munka pótolhatatlan, legfeljebb mérsékelni lehet azt ügyes kisgépek segítségével. Fúrt, faragott, hegesztett, és felszerelte gazdaságát praktikus munkaeszközökkel.
Olyan kerti kapát barkácsolt, amely jól elfér az almasorok között. Mikroszórófejes öntözőrendszert alakított ki, amellyel a gyökérrendszer egésze locsolható, a műtrágya belemosódik a talajba. Gépesítette a permetezést is, így számításai szerint az átlagosnál harmadával kevesebb vegyszert használ fel. Létra helyett készített egy mozgatható munkaállványt, amelynek állítható a magassága, és amelyről kényelmesen eléri a fa koronáját. Rájött, hogy a gondosságot igénylő kézi munkával nő a hozam, javul a minőség, ezért a metszés, zöldmetszés mellett a gyümölcsritkítást és a szedést is kíméletesen, kézzel végzi. Mivel húsvét előtt nagy a kereslet az egészséges, gusztusos gyümölcsre, tárolót épített, ahol a telet jól átvészeli a Mutsu, Idared, Gloster és Jonagold fajtájú almája.
A rendszeres kutatásokat végző gazdának meggyőződése, hogy a piacra szállító kistermelőknek manapság különösen szem előtt kell tartaniuk a gazdaságosságot, hogy elkerüljék a ráfizetést. Takarékoskodni lehet anyaggal, energiával, de nem szabad spórolni a kézi munkával, és az sem mindegy, hogyan végezzük el az időszerű teendőket. Ha ugyanis nem kedvvel és érzékkel, hanem kényszerből metszünk, kapálunk, az meglátszik a termés mennyiségén és minőségén. Szavai szerint élő anyaggal nem lehet érzelemmentesen, szeretet nélkül bánni, mert elmarad az eredmény. Jó példa erre a gyümölcsszedés, amikor hozzáértés hiányában annyi kárt lehet okozni, ami tönkreteszi az éves munkát, és a gazda veszteséget kénytelen elkönyvelni. Hátrányban vannak azok a termelők, akik nem szakosodtak, hanem vegyes gazdálkodást folytatnak, bízva abban, hogy többféle terménnyel biztosabb a jövőjük. Pedig öt-tízféle növény esetén előre borítékolható a veszteség, hiszen egyetlen fajta körültekintő gondozása is időigényes.
A szakember nemzetközi tapasztalatokra és saját példájára alapozva úgy gondolja, jó minőségű, versenyképes terményt csakis szakosodva lehet gazdaságosan előállítani. Még akkor is megvan a kockázata annak, hogy sikerül-e azt jó áron eladni, hiszen naponta meg kell küzdeni a piaccal. Könnyebb helyzetben vannak azok, akik tészbe (termelői értékesítő szövetkezetbe) tömörülnek, mert terményük eladásáról nem kell gondoskodniuk, és a szövetkezet az átlagosnál néha magasabb felvásárlási árakat képes kiharcolni.