Mi fán terem a pisztácia?

A nálunk vásárolható pisztáciamagvak a Földközi-tenger vidékén elterjedt mediterrán fajokról származnak. Ezek termései szőlőfürtszerűen helyezkednek el a nyolc-tíz méteres nővirágú fákon. Legtöbbjük melegigényes, a száraz viszonyokat is jól elviseli. Jó alkalmazkodó, a talajjal, tápanyaggal szemben eléggé igénytelen, de a tápanyagdús, jó vízgazdálkodású földeken gazdagabb és értékesebb terméssel fizet. Magját már az ókorban is fogyasztották mint tápláló, ízletes csemegét. Napjainkban is főképp ehető magjáért és kinyerhető olajáért termesztik. Olaja jó hatású a dülmirigy (prosztata) betegségeinek kezelésében.
A pisztáciának vagy pisztáciamandulának nevezett rész valójában a mag, amit a csonthéjas termés csontárja (magburka) rejt. Az érett csontár magától felnyílik, így a termés könnyen hozzáférhető. A mag sziklevelei zöldek, ez adja a cukrászati készítmények (fagylaltok, sütemények) "pisztáciazöld" színét. Minél jobban kinyílt a héj, a benne lévő termés általában annál érettebb, ízletesebb. Mivel beltartalmi értékéből gyorsan veszít, nem érdemes sokáig tárolni.
A pisztácia bőven tartalmaz olyan növényi zsírt és olajat, amelyekben igen nagy a telítetlen zsírsavak aránya, ezért fogyasztása kedvezően hat a szív- és érrendszeri megbetegedések elleni védekezésben. Ezenkívül vasat és káliumot találunk benne jelentős mennyiségben. Pirítva és sózva különleges csemege. Sütemények, édességek, jégkrémek ízesítésére kiváló.