Rodrigó, a világbajnok papagáj

Rikoltozásuktól másfél éves kislányunk elpityeredett, és nekünk is próbára tette dobhártyánkat a harsány "arra-arra". Persze a dél-amerikai dzsungelekben, ahol a látótávolság nagyon csekély és a sűrű növényzet könnyen elnyeli a hangokat, jó hangosan kell egymásra cserregniük, enélkül könnyen elveszíthetnék egymást. Kár, hogy ezt a szokásukat másutt is megtartják, és nem mindegyik szomszéd tűri meg az akár nyolcvan évig is elélő, körülbelül nyolcvan centiméter testhosszúságú, színpompás madarakat. Az utóbbi években tartásuk divatos hobbi lett, viszonylag sokat hoztak belőlük Dél-Amerikából. Akik utóbb ráuntak madaraikra, igyekeztek túladni rajtuk, Tóth Istvánhoz is így került több példány.
A gazda már gyerekkora óta bolondja a díszmadaraknak. Kezdetben pintyeket, apróbb papagájokat, kanárikat tartott, majd pedig galambok, fácánok, pávák népesítették be a portát. Ifjúkorában, amikor a budapesti állatkertben dolgozott, csak álmodozott róla, hogy egyszer neki is lesznek arapapagájai. Az álomból tíz éve, amikor megvásárolta élete első kék-sárga aráját, valóság lett. Csak a következő évben sikerült egy hímet szerezni hozzá. A madarakat jól fűthető helyiségben helyezte el, melyhez igen erős drótozatú külső röpde is tartozik. Hatalmas, erős csőrükkel ugyanis, mint valami csípőfogóval, képesek akár az erős acéldrótot is elpattintani.
Kedvenceit a madárbarát többféle praktikával bírta költésre. Például langyos vízzel rendszeresen permetezte őket, ezzel helyettesítve a trópusi esőket. Bár készen is kapni lehet már nagypapagájnak való magkeveréket, ő inkább külön-külön beszerezte a sokféle magot (némelyiket, például a makadámdiót, Ausztriából), hogy a legmegfelelőbb takarmányt keverhesse ki.
A tojó érkezése után két évvel a röpdébe behelyezett, söröshordó nagyságú odúban megjelent három fehér tojás. Csak egyből kelt ki fióka. Táplálásáról a szülők nem gondoskodtak, így Tóth István éjjel-nappal pótmamáskodott. Kezdetben kétóránként kellett neki tápszert adagolnia egy fecskendőből eszkábált adagolóval. A csöppség gyorsan növekedett, kiváló testfelépítésű madár vált belőle. Rodrigót 2005-ben gazdája benevezte a németországi madár-világbajnokságra, és ott aranyérmet szerzett (addig magyar tenyésztésű díszmadár nem került dobogós helyre). Azóta is, ahol csak szerepelt, mindenhol első helyen végzett.