Atkaveszély a méhészetekben

Az élelemkészlet becsléséhez jól bevált összefüggést alkalmaznak a méhesekben. Egy négyzetdeciméter, mindkét oldalon fedett lépben harmincdekányi méz található. Ha hét-nyolc kilónál kevesebb van elraktározva a méhek spájzának számító sejtekben, akkor márciusban mézes keretek behelyezésével vagy cukorlepény etetésével ajánlatos doppingolni a családokat.
A méhanyák nagy feladat előtt állnak, hiszen a tavaszi fejlődés, a fiasítás csúcsán naponta akár ezer petét is leraknak. Ezért jó kondícióban lévő petéző méhanya nélkül mit sem ér egy-egy család. Bármilyen okból előfordulhat anyátlan méhcsalád. A "petegyáros" pótlására két módszer kínálkozik: a gyenge családokat anyással egyesítik vagy anyazárkában új anyát adnak a méheknek. A felül dróthálós fából készített anyazárkát ilyenkor - méhésznyelven szólva - kirágósra állítják. Vagyis az anya csak akkor mászhat ki szűk "börtönéből", ha a kijárónyílásba tapasztott cukorlepénydugót előbb elfogyasztják, kirágják a méhek. Ennyi idő általában elég a jövevény, a leendő főnökasszony elfogadásához. Aki egyáltalán nem mindegy, milyen tulajdonságokat hordoz, hiszen a család fejlődéséből ítélik meg szaporításra való alkalmasságát is.
Az enyhe télen a méhek legveszélyesebb ellenségének tartott atkák sem fáztak. Bizonyára a "betelelt" atkák száma megtöbbszöröződött a mögöttünk hagyott enyhe hónapok alatt. Vicze Ernő, elismert méhész szakíró szerint - mint azt a Méhészet szaklap idei márciusi számában írja - az atkaveszély nagyobb, mint gondolnánk. Azok a méhcsaládok, amelyekben az atkaszám megközelíti a kritikus szintet, segítség, vagyis védekezés nélkül heteken belül kipusztulhatnak. A gyorsaság életet menthet, a késedelem halált osztogathat - szól a figyelmeztetés. Az idén tehát mindenképpen ajánlatos a tavaszi védekezés. Vannak hatékony és a méhészeti nemzeti program által támogatott szerek, a munkát és a járulékos költségeket pedig nem szabad sajnálni.