Birkákkal birkózók

- Nézd má' a kiscsajt, akkora birkát fogott, mint ő maga! - csodálkozik egy népviseletbe öltözött juhászlegény a fakerítés oldalánál.
- Bezzeg az Imi okos volt - fűzi hozzá a társa -, kifogta a kisbárányt.
- Ilyen az Imi. Nem erőlködik.
A juhászversenyen a legnagyobb kihívás láthatóan az állatokkal való birkózás. A gyakorlati feladatsor nagyjából annyiból áll, hogy az ember megfog egy bárgyú jószágot, hátsó lábát felemelve eltalicskázza a vizsgabiztoshoz, és ott megpróbál néhány kérdésre válaszolni: hány éves az állat, hány kiló, melyek a testtájai és hasonlók. Utána az ember levágja a jószág körmét, majd visszacepeli a többihez.
Aztán van persze énekes-táncos hagyományismeret, gyomismeret meg birkanyírás, ami számomra az egyik legmulatságosabb dolog. Nem maga a tevékenység, hanem az a nyugalom, amivel a birka reagál a szőrzete elleni támadásra. Aki valaha próbált hosszú szőrű kutyát megnyírni, az tudja, milyen öröm, ha a páciens nyugodt. És a birka - nyugodt.
- Honnan tudja, hogy hány éves az állat? - érdeklődik a vizsgabiztos egy Erdélyből származó, éltes juhászembertől, akinek láthatólag nincsen gondja a birkatartás gyakorlatával, ellenben elméleti síkon akadnak nála felkészültebbek.
- A fogrendszerrül - böki ki végül az öreg a választ. - Mikor a szája be van állva, a foga gyérülni kezd és hegyesedik.
- Hézagosodik - pontosít a vizsgáztató.
- Az, az - válaszolja a juhász, bár szerintem nincs miért aggódnia: elvégre első ránézésre megmondta, hány éves a birka.
Persze a történet nem itt dől el, elvégre a juhászoknak kéthetente muszáj körmölniük a jószágot, és a kort sem nehéz megállapítani. Ellenben az elméleti vetélkedő a juhfürösztő víz összetételére vonatkozó, esetleg az anyajuh ideális táplálásáról szóló kérdésekkel kemény diónak bizonyult. Melyik küllemi hiba nem akadálya az egyed törzskönyvbe kerülésének? A pontyszáj? Vagy az éles mar? Ne adj isten: a puha csüd? Aki eltalálta, hogy az éles mar, már rohanhat is birkát vásárolni.
A versenyt, illetve a szervezők által felajánlott tenyészkost egy apró termetű fiatalasszony, Nagyné Kiszlinger Henrietta nyerte. Férje, Nagy András kétszer volt már győztes. Végzettségüket nézve mindketten agrármérnökök, munka mellett, az Agrár-környezetgazdálkodási Programra támaszkodva tartanak juhokat.
- Kikapcsolódni jövünk ide, mert a sok munka mellett nemigen marad időnk eljárogatni otthonról - mondja Henrietta. - Nem vesszük ezt az egészet véresen komolyan.
- Akik a zsűriben vannak, azok egész életüket a jószág mellett töltötték, tehát az első mozdulatból látják, hogy tudsz-e nyírni, körmölni vagy sem - teszi hozzá a férje. - A hagyományőrző feladatokhoz meg érdemes bedobni egy-két felest, hogy az ember jobban tudjon énekelni.
Elkél mostanában némi indokolatlan vidámság a juhágazatban, főleg, ha végignézünk a már április végén félig kiszáradt legelőn. Nagy András és felesége egyébként pontosan annyi juhot tart, mint amennyire a támogatás igénybevételéhez szükségük van.