Élő papírvirágok mestere

A Vas megyei Szelestén élő Markó Mihály körülbelül húsz éve foglalkozik az egyik legdekoratívabb déli dísznövénnyel, a bougainvilleával. Kedvencének van magyar neve is: murvafürtnek hívják. Meg papírvirágnak is: mivel a leveleit később hozza, első találkozáskor sokan megtapogatják, nem művirág-e.
- Hogyan talált rá erre az egzotikus növényre? - kérdezem a kertészmérnököt, akinek mintegy nyolcszáz négyzetméteren sorakoznak fóliasátrai, üvegházai.
- Sokféle dísznövénnyel foglalkoztam, termesztésük titkait a Szombathelyi Kertész Termelőszövetkezetben sajátítottam el. Mielőtt elkezdtem ott dolgozni, kimentem Hollandiába egy évre tapasztalatokat szerezni, ahol nagyon megtetszett nekem a fukszia. Azon a klímán nagyon jól érzi magát ez a növény, és azt gondoltam, itthon is ezzel kell foglalkoznom. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a mi meleg, száraz nyarainkat nem bírja el, legfeljebb a hűvösebb, északi, nyugati országrészeken érzi jól magát. Olyan növényt kellett találnom, amelyik bírja az egyre forróbb nyarakat. Ekkor esett a választásom a mediterrán vidékeken, a szabadban élő cserjére, a bougainvilleára. Elkezdtem hát gyűjteni a szaporítóanyagát.
- Ehhez csak utazni kellett?
- Nemcsak én mentem utána, barátaim és ismerőseim is segítettek a gyűjtésben. Elmondtam nekik, hol kell levágni az ágakat, és behozták, amolyan "zsebimporttal". A hajtásokat meggyökereztettem és elültettem. A világ minden tájáról, Ausztráliából, Dél-Amerikából és Afrikából származó növényeim vannak. Az elmúlt húsz év alatt több mint harminc fajtát gyűjtöttem össze, tíz-tizenkét színben pompáznak.
- Nem okoznak gondot a versenytársak a piacon? A dísznövénytermesztők tartanak az olcsóbb importárutól.
- Idehaza rajtam kívül csak néhány kertészet foglalkozik a murvafürttel, én a területem döntő részén ezt termesztem. Az importtól szerencsére nem kell félnem, mert a növény nem viseli el a kamionos szállítást. Kétnapi, sötétségben eltöltött utazás után elkezd hullani a levele, s csak másfél hónap után kezd helyrejönni, virágozni. Ezt pedig egyik kertészeti áruda sem kockáztatja meg. Egyedül Olaszországból hoznak be lila színűeket, ezért azokból csak keveset nevelünk.
- Mennyire ismerik hazánkban ezt a növényt? Nem idegenkednek attól, hogy kényes és hamar elpusztul?
- Egyre többen keresik, főleg a rendszerváltozástól kezdve, amióta sokan megfordultak délebbi országokban. Egyébként strapabíró, egyáltalán nem kényes növény. Csak be kell tartani a gondozási tanácsaimat, amit írásban is átnyújtok a vevőknek. Sajnálnám, ha bármelyik is tönkremenne, hiszen olyanok, mintha a gyerekeim lennének.

Gondozási tanácsok
A bougainvilleát tavasztól őszig a szabadban, meleg, napos helyen kell tartani. Ilyen körülmények között megnő víz- és tápanyagigénye, ezért lehetőleg mindennap öntözzük. Hetente egyszer tápanyagos öntözést igényel, bármilyen, virágos növényhez készült tápoldattal, a dobozon előírt adagolási dózis három-négyszeresével.
Ősszel, amikor a hőmérséklet öt fok alá süllyed, be kell vinni hűvös, lehetőség szerint tíz Celsius-fok körüli helyre, pincébe vagy szobába. Nem számít, ha a hely sötét, hiszen ilyen körülmények közt vegetál, virágait és leveleit lehullatja, csak szárával telel. Emiatt nagyon csekély, kétheti öntözést igényel. Nem okoz gondot az se, ha szobában teleltetjük, ilyenkor csupán arra ügyeljünk, hogy ne tegyük ki sugárzó hőnek. Tavasszal, ha az éjszakai hőmérséklet már nem esik öt fok alá, előhajtatás után (szobában, világos helyen, sok öntözéssel) kitehetjük. Ilyenkor - közvetlenül az előhajtatás után - főleg a fiatalabb növényeket érdemes megszárítani, azaz 3-4 hétig nagyon keveset öntözni. Ekkor a levelek megereszkednek, összeesnek, összepöndörödnek, de nem kell megijedni, ez a hasznára válik.
Visszavágni ősszel kell, mert ha ezt tavasszal tesszük meg, a fejlődő bimbókat-virágokat vágjuk le a növényről, s így a virágzás három-négy héttel is eltolódhat. Év közben folyamatosan is metszhetjük a levirágzott hajtásvégeket, így újabb virágzásra késztethetjük. Átültetését könnyű, laza szerkezetű földbe ajánljuk. Erre a célra jó az általános virágföld (ne legyen nagyon fekete, nehéz és zsíros, mert ilyen földben a növény gyökere nem jut elég levegőhöz). A földet érdemes fele-fele arányban világos tőzeggel keverni.