Bozsik gazda tollából

Amikor fél évszázaddal ezelőtt Brózik Sándor illegalitásba vonulva elkezdte a "fekete cseresznyenemesítést", még senki sem sejtette, hogy a XXI. század hajnalán majd innovációs díjat fognak kapni azok az új magyar fajták, amelyek ebből a nemesítési programból születtek. A professzor a XX. század legsikeresebb magyar gyümölcsnemesítője volt, több mint hatvan fajta őrzi az emlékét. Sajnos már nem érhette meg a dicsőséget, amelyet cseresznyéi adtak. Az égi nemesítői műhelyből viszont örömmel nézheti, hogy munkájának folytatói, Szenci Győző és Apostol János innovációs díjat kapott három új cseresznyefajtáért: a Ritáért, a Kármenért és az Axelért.
Brózik professzor egyébként azért kezdte illegalitásban a nemesítést, mert hivatalosan nem engedélyezték neki akkori szakmai vezetői. De ő a szíve mélyén érezte, hogy ezzel foglalkoznia kell. Ezért, cselesen, megporzási vizsgálatoknak álcázta a keresztezéses nemesítési munkát, a magvetést pedig csírázási kísérletnek. A "fekete cseresznyenemesítés" kifejezés Szentiványi Pétertől, a híres diónemesítőtől származik. Nem azt jelenti, hogy a fekete színű Szomolyai fajtát vonták volna be a nemesítői munkába, hanem hogy a műveletet feketén, tiltva csinálták. Ha akkor Brózik Sándor engedelmeskedett volna a hatalmi szónak, akkor nem születik meg a Rita, a világ legkorábbi érésű primőr cseresznyéje. A Rita nevet is azért kapta, mert Rita napján, május 22­én már ehető, a Bigarreau Burlat előtt 10-12 nappal érik. Gyümölcse eléri az öt-hat grammot, átmérője 23-24 milliméter. Húsa középkemény, héja fényes, íze kellemes.
A Kármen csodálatos, nagy gyümölcsű fajta. Június 2-án, Kármen napján kezd érni. Gyümölcse igen nagy, nyolc-tizenegy grammos. Héja fénylő, bordópiros. Húsa sötétpiros, kemény állományú, kellemes édes-savas ízű. Nagy gyümölcse és kiváló íze miatt friss fogyasztásra ajánlják.
Brózik Sándor úgy állapodott meg Apostol Jánossal, aki folytatta munkáját, hogy a leánynevek jelezzék: a fajta önmeddő, tehát porzópartnert igényel. A fiúnevek viszont az öntermékenységre utalnak, azaz az ilyen fajták rendszeresen és bőven teremnek akkor is, ha egyetlen fa áll belőlük a kertben. Ilyen a harmadik kitüntetett fajta, az Axel, amely eredetileg Alexnek készült, a nemesítő keresztnevét, a Sándort örökítette volna meg, de az Európai Unió fajtái között már foglalt volt ez a név, így lett belőle Axel. Korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Késői érésű, július elejétől szedhetők nagy gyümölcsei, amelyek elérik a hét-nyolc grammot, átmérőben pedig a 24-25 millimétert. Színük sötétbordó, húsuk kemény, sötétpiros, ízük kellemes édes-savanykás. A sztigminás levélbetegséggel szemben ellenálló ez a faj, de a blumeriella ellen védeni kell. Friss fogyasztásra és hűtőipari célra is alkalmas.
Három csodálatos fajta, három nagy csavar a nemesítés útvesztőiben. Sportnyelven azt is mondhatnánk, Brózik Sándor "megugrotta" a tripla Axelt. Mi pedig élvezhetjük titokban megálmodott gyümölcseit.