Laura is szomjas

- Ha közelebb lenne a Sajó, abból szivattyúzhatnánk vizet. Így marad a vízművek drága kútja, ott pedig sajnos várni kell, akkora a sorállás - mondja a putnoki gazda. - Bejegyeztem a noteszomba, hogy utoljára május végén esett öt milliméter csapadék. Tízszer ennyi kellett volna, és azóta szinte egy csepp sem hullott. Katasztrofális! Szomjazik az egész határ.
Jankóék családi gazdaságában a krumpli viszonylag kicsi, de mindig stabil tétel, az idén öthektárnyi. Most valamivel többet is vetettek a tavalyinál, és ezt tették a környék nagyobb termesztői is. Talán éppen azért, mert egyre kevesebb és drágább a burgonya. Tavaly nagyon kevés termett, húsz év alatt tizedére csökkent a vetésterülete.
- A hektikus ár csak a következmény. A vásárlók által megszokott, régi fajták érzékenyek a betegségekre, pár év alatt képesek úgy leromlani, hogy kikerülnek a termesztési forgalomból. Tavaly sok helyen pusztított a vírus. Tavasszal a holland vetőgumó ára az eget verte, volt, ahol hatvan darabért ezer forintot is elkértek. Két új, ellenállóbb faját is beszereztem. A Laurának kicsit sárgás ugyan a húsa, de fövéskor nem esik szét. Az időjárás meg egyre komiszabb, a múlt évben háromszáz mázsa jött le egy hektárról, idén, ha nem öntözök, ennek a harmadára se számíthatok. De még locsolással is jó, ha a ráfizetés határán leszek. Van öntözőberendezésünk, de gondolkodom rajta, hogy veszek még egy esőztető öntöződobot.
- Vigasz a bajban, hogy a burgonyát mostanában egyre könnyebb eladni?
- Nem éppen, annyi vele az idegeskedés. Valóban elviszik, azzal nincs gond, csak nem mindegy, mennyiért és mikor. Nincs szerződésem, a hűtőházban tárolt termést tél végén értékesítem. Nem ősszel, amikor jönnek a kereskedők, és akinek nincs hol raktároznia, attól mélyen áron alul veszik meg. Rettenetesen kiszolgáltatottak azok a termelők, akik tároló híján nem tudják kivárni a jobb árat. Még a felvásárló is, pedig neki aztán semmi kockázata nincsen, bespájzol a minél nagyobb haszonért.
- Mekkora a burgonya árrése, mire a termelőtől a vevőig jut?
- Legalább száz százalék. Két éve húsz forintot fizettek kilójáért, ötvenért adták tovább. Tavaly hetvenet, és a piacon százötvennél is többe került. Az idén meg, gyanítom, még húzósabb árak lesznek. És aki nem takarít be kétszáz-kétszázötven mázsát egy hektárról, mert még locsolóberendezése sincs, nemhogy hűtőtárolója, az megnézheti magát. Gömörben még nem fogyott el a burgonya iránti türelem, de hálát adok az égnek, hogy a mi gazdaságunk megélhetése nem ezen múlik. És ha ez így megy tovább, előbb-utóbb importkrumplit eszik majd az ország.

Mentsük, ami menthető
Legjobb az összegyűjtött esővíz, de jöhet a kútról, a csapról is. Inkább hetente egyszer kiadósan öntözzünk a kora esti vagy hajnali órákban, mint naponta esőszerűen, a port elverve. A zivatarokra sajnos nem számíthatunk.
Sivatagi hangulatot árasztanak a kertek. Kisült, elszáradt a gyep, apró a meggy, a ribizli, satnya a vetemény az öntözés ellenére is. Ilyent még nem láttam június végén az elmúlt fél évszázadban, de a nálamnál öregebbek is csak csóválják a fejüket. A meteorológusok valóban megjósolták, hogy az idei nyár rendkívül meleg, száraz lesz - ezúttal igazuk is lett. Hiába voltak heves viharok, azok csak kis területeket érintettek, a legtöbb helyen alig esett valamicske eső. Néhol ugyan volt felhőszakadás, de már ezeken a vidékeken is aszály van, mert ebben a kánikulában az afrikai eredetű szél kiszárította az amúgy is rossz vízgazdálkodású talajokat. A megoldás az öntözés lenne, tudjuk ezt régóta, de a magas vízdíj miatt százszor is meggondolja az ember, megtérül-e a pluszköltség.
Ezen a téren is nagyon le vagyunk maradva a déli országoktól, ahol öntözés nélkül elképzelhetetlen a mezőgazdasági termelés. Nálunk is elkezdődött a fejlesztés, a hetvenes években támogatták az öntözéses gazdálkodást. A nyolcvanas években csökkeni kezdett az öntözött terület, majd megállapodott a mai szinten. Ma a legnagyobb területen a csemegekukoricát és a hibrid vetőmag-kukoricát öntözik, mert azok nagyon érzékenyek a vízhiányra. Akárcsak a burgonya - de azt viszonylag kis területen termesztik öntözve.

Terjednek a korszerű öntözőberendezések
Az egyik leggyakrabban használt eszköz a csévélhető tömlős berendezés, melynek előnye, hogy a legkülönfélébb terepen, táblaalakban használható, könnyen áttelepíthető és viszonylag olcsó. Hátránya a kézimunka- és az erőgépigény. A korszerű berendezések már automatizálhatók, alkalmasak az öntözővíz egyenletes elosztású, kis adagú kijuttatására, hatásfokuk kiváló, csakhogy nagyon drágák.
Régebben alkalmazták a felületi öntözést, ami azt jelentette, hogy barázdákban vagy teljes egészében elárasztották a talajt. Az árasztást ugyan még alkalmazzák a rizstermesztésben, de a felületi öntözésre ma már azt mondják, korszerűtlen, mert sok víz veszendőbe megy vele. Szántóföldön főleg az esőszerű öntözés dívik, mert a víz cseppek formájában jut a növényekre és a talajfelszínre. Előnye a jelentős terméstöbblet, hátránya pedig az, hogy a nedves növényzet jó táptalajt nyújt a gombabetegségek kórokozóinak, ezért a megelőző növényvédelemre nagyobb gondot kell fordítani.
Ismert módszer még az altalajöntözés. Nem kell félni a talajszerkezet rombolásától: a talajcsöveket a talaj felszíne alatt 90-110 centiméterrel helyezik el, és azokból szivárog ki a víz. Nincs párolgási veszteség, a víz szinte maradéktalanul eljut a növények gyökereihez. Ez költséges mulatság, ráadásul a sekélyen gyökerező növényeknél nem alkalmazható.
 Egyre több helyen - gyümölcsösökben, kertészetekben - terjed egy másik módszer, a mikroöntözés, amikor kis mennyiségű vizet juttatnak a növények gyökérzónájába. A víz cseppenkénti adagolásával tartják fenn a talajban a növény számára optimális nedvességtartalmat. Ez a módszer kiválóan alkalmas tápanyagok kijuttatására is, és igazán víztakarékos eljárás, viszont nagyon jó minőségű vizet igényel, nehogy eltömődjenek a kis átmérőjű lyukak a csepegtetőtesteken.