Gódoréktól biofutár jár

Gódorék szívesen tárták ki családi házuk kapuját, hogy megmutassák gazdaságukat és betekintést nyerjünk abba, hogy milyen módszerekkel termelik a vegyszermentes zöldségeket. Ezzel is közelebb akarnak kerülni a vevőkhöz. Falun is lehet boldogulni, vallják példájukkal.
– Ezt mondjuk a fiunknak is, aki frissen végzett közgazdászként dolgozik Pesten. Szerinte ott vannak szórakozási lehetőségek, és ott akar lakást magának – jegyzi meg a háziasszony, Éva. – Pedig az ő végzettségével irányíthatná családi vállalkozásunkat, besegíthetne az értékesítésbe és jól megélhetne belőle. Még gondolkodik rajta, mert azt is látja, hogy mennyit küszködünk, milyen nehezen jutunk hozzá a támogatásokhoz.
– Támogatás nélkül nem életképes a biogazdaság?
– A miénk az! Minket az állam nem segített, amikor a kilencvenes évek elején elkezdtünk átállni a vegyszermentes termelésre – mondja Gódor Antal. Csak a szüleink segítettek bennünket. Ők hagyományos módon gazdálkodtak, annak bevételéből tudtuk átvészelni azokat az éveket, amikor átálltunk a biotermelésre. Közben feleségemmel kimentünk Hollandiába, egy farmon dolgoztam, ott szereztem tapasztalatokat. Láttuk, hogy ott működik ez a módszer, és elhatároztuk, hogy nálunk is beindítjuk. Akkor voltak kicsik a gyerekeink, vegyszerektől mentes zöldségeket akartunk adni nekik.
– Könnyen ment?
– Először nagyon keservesen – legyint Éva asszony. – Silány volt a termés, és csak olcsón tudtunk túladni rajta. Akkoriban, de mostanában is sokan próbálják lejáratni a biotermékeket és megingatni a vásárlókat. Láttam egy tévéműsort, amelyben vegyszereket használó szakember azt mondta, a biotermelők nem szakképzettek, ilyesmi folytatásához főiskolai végzettség kellene. Gondoltam, betelefonálok, megkérdezem tőle, a vegyszerek használatához miért nem kell főiskolai végzettség, elvégre azokhoz bárki szabadon hozzájuthat. De az a szerencse, hogy az emberek maguktól rájönnek, inkább egészséges élelmiszert kellene vásárolniuk. Hogy ezt belássák, érdemes elbeszélgetni velük, fontos a személyes kapcsolat. Férjem árusít a hétvégi biopiacon, ahol minden felvetődő kérdésre válaszol.
– Azt is megkérdezik, hogy miért kerül a duplájába a biozöldség, mint a hagyományos?
– Meg, de a legtöbben tisztában vannak az előnyeivel. Van, aki erre spórol, s vannak, akik csak a gyerekeknek veszik meg. Másoknak nem számít a pénz. De, ha már rákérdeznek, elmondjuk, hogy 26 hektáron gazdálkodunk, és a kézi munkaerő jóval többe kerül, mint a vegyszerek. Speciális gépekre is szükség van, ilyen például a gyomperzselő, amely gázzal működik. Ugyanakkor a termésátlag jó, ha a fele a hagyományosan művelt területekének, ahol műtrágyával hizlalják a zöldségeket. Mi zöldtrágyanövényeket vetünk, pihentetjük a földeket a vetésforgó miatt, így a 26 hektárnak jóformán csak a fele hoz termést. Ki vagyunk szolgáltatva az időjárás szeszélyeinek is, bár amióta berendezkedtünk öntözésre, a szárazság már nem sújt annyira bennünket.
– A kereskedők szeszélyeinek nincsenek kiszolgáltatva?
– A termés nagy részét saját magunk értékesítjük – válaszol a háziasszony. – Feldolgozóknak nem adunk el semmit, mert az uniós csatlakozás óta nagyon keveset fizetnek. Rendszeresen kimegyünk a biopiacra, szállítunk egy boltba a Cédrus Üzletházban, és egy éve megnyitottuk webáruházunkat. Pontosabban fogalmazva átvettük a Nyitott Kert Alapítványtól, és most már hozzám futnak be az internetes megrendelések. Nemcsak a saját zöldségeinket áruljuk így, hanem bármilyen minősített bioélelmiszert, amelyeket különböző helyekről szerzek be, és rendelésre futárszolgálatunk szállítja házhoz. Építettünk egy tárolót és egy hűtőházat is, hogy kitartson tavaszig a friss árunk.
– Bíznak a biotermékek jövőjében?
– Nézze csak meg, mennyien jöttek el, és a legtöbben gyerekestül. Úgy látjuk, ízlik is nekik a kóstolón kínált sokféle étel. Ez a bionap is meggyőzött bennünket arról, jó úton járunk, ezen kell haladnunk.
Pethes József