Élő kert

Már közel fél évszázada is felvetődött a kérdés: mivel lehetne helyettesíteni a drága műtrágyát? Abban az időben Gertrud Franck Öngyógyító kiskert című könyve alapján kezdett terjedni a biokertművelés. Ebben azt olvashatjuk, hogy a spenótsorok közé más növényeket is vetettek, melyek lombjukkal gazdagították a talajt. A spenóttal sem lehet jóllakni, ha nem koronázzuk meg némi tükörtojással…
A talajerő fenntartásának egyik módszeréről, a zöldtrágyázásról már Plinius is írt, kétezer évvel ezelőtt. Szerinte mi sem hasznosabb, mint a csillagfürt vetése. Mielőtt hüvelyt képezne, beásta a földbe, mert e növény olyan jól trágyáz, mint a ganaj. A zöldtrágyázás azt jelenti, hogy a még el nem halt, zöld, lédús, cukorban, keményítőben, fehérjében és nitrogénban gazdag és csak kismértékben elfásodott növényeket bedolgozzuk a talajba, s ezzel együtt a növények élő gyökerét is elpusztítjuk. A pillangós növényekkel nitrogéngyűjtő baktériumaik révén is gazdagítjuk a talajt.
A termények betakarítása után, augusztusban vethetünk a fagyokig kifejlődő növényeket őszi alászántásra, amennyiben a kelésükhöz, fejlődésükhöz szükséges víz biztosítható. Ilyen növény például a borsó, a szója, a csillagfürt, a bükköny, a facélia és a somkóró. Ahol a talaj lemosódását is akadályozni kívánjuk, áttelelő spenót, csibehúr, alexandriai here, őszi káposztarepce, nyúlszapuka jöhet számításba. Hajdanán a búza, a zab és az árpa közé bükkönyt is vetettek, ami nemcsak a talajnak kedvezett, hanem a szarvasmarháknak, a juhoknak is, mert értékesebb szalmát kaptak. Ahol vetésforgó kialakítására lehetőség van, ott érdemes zöldtrágyát is közbeiktatni, természetesen az adott talaj tulajdonságait figyelembe véve. Az említett növényeken kívül még a mustár, a pohánka, az olajretek, a repce és a lóbab is használható zöldtrágyaként.