Szállj el, húsgalamb!

Igaz, a mostani gabonadrágulással az önköltség eléri majd a négyszáz forintot is, de a tenyésztők remélik, hogy ezzel lépést tart majd a felvásárlási ár. Ráadásul a húsgalambnak szinte korlátlan a piaca.
Gyulai Gábor a Békés megyei Füzesgyarmat határában a téesz-időkben csirkenevelésre használt ólakban ma húsgalambot tart. Ötszáz párral az ország legnagyobb állományát mondhatja magáénak. Bár még csak harmincöt éves, komoly szakmai tapasztalattal rendelkezik, hiszen már gyermekkorában postagalambokat tartott. Miután Kaposvárott elvégezte az egyetemet, egy szarvasmarha-telepen helyezkedett el állattenyésztőként, s a munkája mellett nyúllal foglalkozott.
A nyúltenyésztés csak öt-hat éven keresztül jövedelmezett jól, ezért elhatározta, hogy a húsgalambbal is megpróbálkozik. Texán, king és mondain fajtákat tart, illetve ezek keresztezéseit. Két éve sikerült Olaszországból tizenöt pár hubbelt – nem olcsón – beszereznie. Ennek a fajtának az az előnye, hogy gyorsan eléri a vágósúlyt, és vágáskor a többinél jobb a húskihozatala. A keresztezéssel az a célja, hogy növelje a testtömeget és javítsa a szaporaságot. A nyulak és a galambok körül ketten, a szintén agrármérnök feleségével dolgoznak. Azt mondják, ezeket a kisállatokat nem szabad alkalmazottra bízni, mert nagy odafigyelést és törődést igényelnek.
– Tenyésztőtársaim arra biztattak – hallhattuk Gyulai Gábortól –, hogy fejlesszem a galambállományt. Amikor el akartam adni belőlük, rájöttem, hogy nincs kinek, ezért magamnak kell megoldanom az értékesítést. Először a lajosmizsei nyúlvágóhídon keresztül küldtem ki mintákat Svájcba, ahonnan nagyon jó visszajelzéseket kaptam. Később újabb igényekkel kerestek meg Olaszországból és Franciaországból.
Régebben kiváló exportcikk volt a húsgalamb, a hetvenes és a nyolcvanas évek elején kilencszáz tonna galambhús ment ki az országból évente. Abban az időben nagyon jól működött az áfészek felvásárlása. Elsősorban az olaszok és a franciák vették a magyar galambot. Aztán az áfészek átalakulásával ez a rendszer megszűnt. Bár a piaci igény folyamatosan megmaradt, eddig senkinek sem sikerült a termelőket összefognia, hogy megfelelő mennyiséggel jelenhessenek meg a külföldi piacokon.
– Ezért kezdtem el a tenyésztés szervezését – mondta a fiatalember. – Ezerszáz érdeklődő jelentkezett, de csak az egyharmaduk gondolja komolyan a tenyésztést. A legnagyobb probléma, hogy hazánkban nincs elég tenyészállat. A másik gond, hogy a meglévő húsgalambokat kiállítás céljára tenyésztették ki. Sajnos a hústermelő képesség és a szépség nem fér össze, ugyanis a kiállítás céljára tenyésztett galambok szaporasága nagyon gyenge. Mivel többen két-háromezer pár galambot szeretnének tartani, ősszel Franciaországból hozunk be hibrideket. A galambhús nagyon egészséges, de a hazai áruházakban a négyszáz forintos csirkehússal a két és fél-háromezer forintos galamb nem tud versenyezni. Csupán néhány nagyobb áruházlánc tart belőle, a tehetősebbek meg tudják venni.
A külföldi piacok gyakorlatilag korlátlanok, becslések szerint akár heti ötezer galamb is eladható lenne. Ehhez képest néhány száz van az egész országban. A legtöbb termelő még most fejleszti az állományt, ezért csak jövő tavasszal tudnak nagyobb tételben megjelenni a nyugat-európai piacokon.