Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Amikor az ember saját maga termeli meg a zöldségeket, igyekszik minél kevesebb vegyszert használni. El kell néznie azt is, hogy a védett vakond néha kellemetlenséget okoz. Kertemben akkora légzőhalmokat túrt a krumplisorok közé, mint amekkorára a burgonyatöveket töltögettük. Az igazi gondot azonban a sokkal kisebb föld alatti járatokról árulkodó, domborodó repedezett vonalak okozták: lótetű kezdte kiépíteni közlekedő alagútjait.
Kivártam, míg a vakond megkereste a lótücsköket – mikor elfogyott ez a csemegéje, el is hagyta a terepet, több vakondtúrást már nem láttam. Lehet, hogy ez szerencse is, de ha átnézek a szomszédba, ahol mindenféle vegyszerrel védekeznek a lótetű ellen és üldözik a vakondot, mégis olyan a kert, mint a főváros útfelújítások idején, azt kell gondolnom, talán mégsem csupán szerencse dolga, hogy kivártuk a kert ökológiai egyensúlyának kialakulását.
Miért mondom ezt? Mert a lapulevélnyi tök- és cukkinilevelek árnyékában erdei békák hűsölnek, a virágoskert kánnáinak levelén zöld levelibéka lakik, és gyíkok cikáznak a kövek között szöcskékre vadászva. No persze ettől még nem lett biokertem, legfeljebb a vegyszermentes jelző illik rá, hiszen a hitelesített jelzőt több éves ellenőrzött termesztési feltételek után lehet kiérdemelni a Biokontroll Kht.-től.
Aztán a nagy hőség meghozta a melegkedvelő kártevőket is, például az üvegházi molytetűt. Ez az igen apró, szabad szemmel alig látható, fehér szívogató a melegházi hajtatott zöldségnövények termesztőinek okoz komoly gondokat. Fehér színe miatt lisztecskének is nevezik. Amikor megmozgatom a leveleket, kis fehér felhőcskék reppenek fel, de érdemleges kártételüket még nem fedeztem fel. Lesem, vajon milyen természetes ellensége tarthatja féken szaporodását a szabad ég alatt? Permetezni ugyanis nem akarok, hiszen szinte naponta szedek zöldségeket. Sok katicabogarat nem láttam a kertben, pedig azok is fogyasztói a molytetűnek. A lisztecske ellen a biológiai védekezésben egy fürkészdarázsfajra és a ragadozó poloskákra számíthatunk. Nevezetesen előbbiből az Encarsia formosa nevűre, utóbbiból a Macrolophus caliginosus vagy Macrolophus pygmaeus néven ismertre, amelyeket manapság, a permetezőszerekhez hasonlóan, vásárolni is lehet.
Poloskát csupán a kapor ernyőin láttam. Szép, piros-fekete csíkos pajzsos poloskákat, amelyek a leírások szerint nemcsak a növények nedveivel táplálkoznak, hanem olykor-olykor ragadozásra is ragadtatják magukat. És ha már szóba kerültek a ragadozó poloskák, az almafám levelén találkoztam egy tüskés címeres poloskával is, amint éppen egy gyapjas pille hernyóját szívogatta.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu