Bozsik gazda tollából

A körtét már az ókorban is kedvelték. A görögök és a rómaiak is rendszeresen fogyasztották az ízletes termést, mintha tudták volna azt, amit a modern tudomány bebizonyított: hogy nagyon egészséges gyümölcs.
Ez azonban nem előzmények nélküli megfigyelés, hiszen az ősi népi gyógyászatban is azt tartották róla, hogy serkenti a bélműködést, ezáltal rendszeres fogyasztásával megelőzhető a székrekedés. Ehhez társult, hogy magas pektintartalma következtében méregteleníti a szervezetet, csökkenti a gyomorpanaszokat és javítja az epetermelést. Vérkeringés-szabályzó és vizelethajtó, sőt oldja a húgysavból kicsapódó kristályokat, így a vesebetegségben szenvedőknek is ajánlott. Ráadásul lúgosító hatása következtében enyhítheti a reumás, a köszvényes fájdalmakat, és jó az érelmeszesedésben szenvedőknek is. Jelentős a kálium-, a magnézium­, a kalcium- és a foszfortartalma, amelynek révén erősíti a csontokat és jótékonyan hat az idegrendszerre.
A körte kúraszerű fogyasztása egy-két héten át javasolt oly módon, hogy reggelire és vacsorára fogyasszunk 50-70 deka körtét barna rozskenyérrel, és semmi mást. Az ebédünk bármi lehet. A piacokon, az áruházláncokban és a zöldségesboltokban jó néhány fajta körte kapható. Korábban az európai körte volt egyeduralkodó, néhány éve azonban megjelent egy másik körtefaj, a nashi, vagyis a japán körte, amelynek számos elnevezése ismert: ázsiai-, vízi-, almakörte és körtealma. Ez utóbbi két elnevezése az alakjára utal, merthogy egészen más formájú, mint a megszokott európai változatok (jóllehet az európaiak között is akadnak alma alakúak).
A Nemzeti fajtajegyzéken 2003 óta két japán körtefajta szerepel. Az egyik az ősrégi Hosui, ez bronzos héjú. Gyümölcseit augusztus végén, szeptember elején érleli, azonnal fogyaszthatóak, hűtőházban még három hónapon át bírják a tárolást. Ízük nagyon finom, illatos és zamatos. Jellegzetesen roppanóak és bőségesen tartalmaznak levet. Valamennyi japán körte önmeddő, ezért porzópartnert igényel. A Hosuinak kölcsönösen jó pollenadója a Nijisseiki fajta, amelynek jelentése: huszadik század. A Nijisseiki ragyogó sárga színű, gömbölyded gyümölcsei a Hosuival együtt érnek, és januárig tárolhatóak hűtőházban. A Nijisseiki gyümölcseinek húsa ropogós, bőségesen tartalmaz illatos, zamatos rostos levet. A Nijisseiki hajtásrendszere erősen molyhos, vaskos, különösen bőtermő, rendszeresen termésritkítást igényel, máskülönben agyontermi magát, és apró gyümölcse értéktelen lesz.
A Hosui fája erős, felfelé törekvő, kevésbé köt bőségesen, mint a Nijisseiki, ennek ellenére jó a hozama. A japánkörtéknél alapvető szabály, hogy a virágzatból csupán egyetlen virágot, kötődött gyümölcsöt szoktak meghagyni. A középső termés lesz a legnagyobb, ez a királykörte.
A Nemzeti fajtajegyzéken szereplő hagyományos európai körték között is találunk újdonságokat. A Baki Bosc már-már óriás változata a Bosc kobak fajtának. A Mirandino rosso mostanában került a magyar listára, egyébként régi olasz fajta, nagyon korai érésű. A Napoca a Clapp kedveltje és a Vilmoskörte között érő, rendkívül bőtermő fajta. A Pringall szeptember második felében érő őszi körte, nagyon zamatos. A Tongre szeptemberben szedhető, decemberig tárolható, a Bosc kobakhoz hasonlóan piacos fajtának számít.