Jól fésült kalászok

Vannak vidékek, ahol takarékoskodási szempontból nem az üzletben veszik meg a seprűt, hanem megtermelik a cirkot, és abból köttetik meg. Így cselekednek szüleim is: három-négy évente vetnek néhány sor cirkot a zártkertben, aztán a kalászokból Ilyés Mihály-lyal köttetnek seprűt. A 73 éves körösladányi férfi a nyugdíját egészíti ki ezzel a mesterséggel. Emellett cirkot is termeszt, nem is vet mást a kertben.

Házunk tájaMolnár Lajos2007. 10. 05. péntek2007. 10. 05.
Jól fésült kalászok

– A cirkot a kukoricával egy időben, többnyire április második felében vetjük – mondta a kertre mutatva. – Amikor kukoricavető géppel vetettem, hetvencentis sortávolságra, nagyon megnőtt, és a kalász könnyebben tört. Jobb, ha sűrűbbek a sorok, elegendő az ötvencentis sortávolság, tőtávolságból pedig a tíz centi az ideális. Az újabb gépekkel már úgy el lehet vetni a cirkot, hogy nem kell egyelni. Ebből az apró magból hektáronként elég négy kiló. Régebben a cirokmagot meghántolták és kását főztek belőle, mint a rizsből, még hurkába is töltötték.
Amikor a cirokmag megérik, Ilyés Mihály a szárról levágja a kalászt, majd kifésüli. Ehhez lábbal hajható cirokfésűt használ. A fésüléskor a kalászról lehullik a mag, azt elteszi vetőmagnak. Műhelyében idei cirokból köti a seprűt. Seprűkötő gépén látszik, hogy nem mai darab. Édesapja bognár volt, ő készítette a szerkezetet. A nyelet nem maga faragja, azt Gyomaendrődön veszi meg; úgy fogja be az orsóba, hogy csak a vége látszik ki. Erre tekeri a drótot, amit egy speciális pedállal feszít ki. Egy-egy marék cirkot dróttal fogat a nyélre. Kötés után a cirok végét késsel egyenletesre szedi. Ezt követi a varrás.
– A varrónak a farészét is édesapám készítette. Már ő is kötött seprűt, tőle tanultam a mesterfogásokat gyerekkoromban. Lehet géppel is varrni, úgy egy nyomásra elkészül. Csakhogy a gépbe nem tudják szorosan befogatni a seprűt, így gyönge lesz. Ezért megmaradtam a kézi varrás mellett – mondja a varrószerkezet mellett, miközben tenyerére bőrvédőt húz. A közepén fémlemez van, azzal tolja a tűt.
Varráshoz készülve elmondja, hogy családjuk hajdanán ötven-hatvan hold földet munkált, de csak tíz hold volt a sajátjuk, a többit bérelték, és fuvarozással is foglalkoztak. A gazdálkodás mellett seprűt kötöttek. Egészen 1960-ig gazdálkodtak, utána a Békési Háziipari Szövetkezetnek dolgozott. Mivel a szövetkezet nagyon keveset fizetett a seprűkötésért, elment kubikolni, 1994-ben ment nyugdíjba a Hídépítő Vállalattól.
Időközben a varrócérnát nagy tűbe fűzi, öt sorral megölti a seprűt – van, aki csak hárommal. Az utolsó két sor a legfeszesebb. Abba a titokba is beavat, hogy a szabályos seprű tolla ötvenkét centiméter hosszú és huszonkét centiméter széles.
– A jó seprűbe bőven tesznek cirkot, így a súlya nyéllel együtt egy kiló húsz–egy kiló harminc deka. Hatszáz forintnál alább nem adom darabját, az üzletben jó hétszázba kerül, de adják nyolc-kilencszáz forintért is. Ha valaki hoz cirkot meg nyelet, az csak a felébe, háromszáz forintba kerül neki – tér rá az anyagiakra a ritka foglalkozást űző mester. Vajon továbbél a családban ez a szakma? Két gyereke van, de egyik sem műveli. De a településen huszonhatan foglalkoznak még seprűkötéssel.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek