Dinófenyő ajándékba

Biza Klára, a magazin felelős szerkesztője adta át a konténeres fenyőfát Csépány Balázs gyűjteményigazgatónak. Az állatkert közgyűjteményként hazánktól távol élő állat- és növényfajok megismertetését is céljául tűzte ki a 141 évvel ezelőtti megnyitásakor. Az ajándék tehát méltó helyre került.
A Wollemia vagy dinófenyő (Wollemia nobilis) jelenleg egyetlen ismert állományára 1994-ben David Noble, az ausztrál Wollemi Nemzeti Park felügyelője talált rá egy kétszáz kilométer hosszú, hat kilométer széles homokkő-hasadékrendszer egyik szűk szurdokában. Ez a fenyő eladdig csak kilencvenmillió éves kövületekből volt ismert, ugyanis a dinoszauruszokkal egy időben, a krétakorban élt. A megtalált fenyők törzsének életkorát négyszáz évesre becsülik. A szurdokban élő harminckilenc idős példány genetikailag azonos. Valószínűleg egyetlen példány élte túl a Föld történetének ezt a hoszszú időszakát, és valamennyi egyed e példány magonca. A fenyő gyökereiből új sarjak fakadnak, ha a törzs a gyökérnyakig megsérül vagy elpusztul. A gyökerek több mint ezerévesek. A Wollemia fenyő a nedves, páratelt, meredek falú szurdok védelmének köszönhetően élte át a sok tízezer évet.
Negyven méter magasra nő, törzsének átmérője több mint egy méter. Kérge sötétbarna, látványra csokoládébuborékos. Egylaki növény, vízszintes ágain hozza a virágait, a függőleges helyzetű ágakból indul a törzselágazódás. Ha toboza beérett, az alatta levő hajtások lehullnak. A fa így teszi megközelíthetetlenné a terméseit. Mészmentes talajt, párás, napfényes környezetet kíván. Fiatalabb korban évente harminc centimétert, később akár egy métert is nőhet. A felfedezés helyét titokban tartják, csak külön engedéllyel lehet belépni a területre.
Megkezdődött a növény kertészeti szaporítása, minden eladott példány árából juttatnak az ausztrál botanikus kert fenntartására, valamint a fenyővel kapcsolatos kutatásokra. Európában a német Kientzler cég kapta meg a forgalmazási jogot, hazánkban a Dobay Kertészet árusíthatja.