Foltos levelek

növény

Nem könnyű megjegyezni ennek a nehezen kimondható betegségnek a nevét, de a régebbi elnevezése sem hangzik egyszerűbben: cilindrospóriumos levélfoltosság. A tankönyvek szerint nedves, csapadékos tavaszt követően járványszerűen jelentkezik, és számottevő károkat okoz. Mivel az idei tavasz nem ilyen volt, elkezdtem nyomozni, miért is történhetett ez így.
Simon Zoltán, a nyíregyházi Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság szakembere már áprilisban írt erről a jelenségről. Szerinte éveken keresztül alig okozott számottevő levélhullást ez a betegség, de 2006-ban a csapadékos május és június kedvező feltételeket teremtett a fellépésének. A korai levélhullás gátolja a hajtások fásodását, a termőrügy differenciálódását és a fák téli felkészülését, ami összességében árt a következő évi termés mennyiségének. A betegség elsődleges fertőzési forrásai a lehullott levelek, amelyeken a kórokozó a sztrómákkal telel át. Tavasszal a sztrómákon apotéciumok vagy acervuluszok képződnek, melyekből aszkospórák és konídiumok szóródnak ki. A fertőzést elindító spórák képződése májusban a legintenzívebb, amikor a termelő már abbahagyja a permetezést, mert elmúlt a moníliaveszély. Bevallom, el sem kezdtem az idén a védekezést, mert a monília a száraz, meleg tavasz miatt elkerülte még a meggyfámat is.
Az idei lombvesztés okát tehát a tavalyi évben kell keresni, amikor elmulasztottam az őszi lombfertőtlenítést. Így jár az, aki csak beszél és ír arról, hogy milyen fontos a fák ápolása a termés betakarítása után. Növényvédősként sokszor leírtam, elmondtam kertbarátoknak, hogy a szürettel nem értek véget a teendőik. A lehullott leveleket is össze kell gyűjteni, de legalább egy rezes permetezéssel fertőtleníteni szükséges a lombot. Az ágakon beszáradt gyümölcsmúmiákat sem szabad kiteleltetni. Akik meghallgatták ezeket a tanácsokat, azokat nem is ilyen korán sárguló cseresznye- vagy meggyfák fogadták kertjükben. És a tél végi, kora tavaszi lemosó permetezést se mulasszuk el!