Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Ősz van, más tájakra költöznek a madarak. Vonuló fecskéket, récéket, sirályokat azonban csak ritkán lát az ember, inkább csak a hangjukat hallja. Azt is főleg éjszaka, a madarak ugyanis az éjjeli utazást kedvelik. Ám ez korántsem jelenti azt, hogy le kell mondanunk a vonulásra készülő madarak látványáról. A közelmúltban az ország majdnem száz pontján szerveztek madármegfigyelő napokat, csatlakozva az európai programokhoz. Pihekönnyű hálók sokaságát feszítik ki ilyenkor a szárnyasok útjába, és madarászok százai szaladnak óránként ellenőrizni a zsákmányt.
Kép: Vörösbegy Madárgyürüzés ornitológia Tiszadada arborétum 2007.10.04. fotó: Németh András Péter
A hazai madarászok egyik legaktívabb csapata Tiszavasváriban működik, melynek tagjai a szomszédos tiszalöki erőmű hatalmas parkjába költöztek. Kis sátor, lakókocsi, kisszékek, asztalka, rugós mérleg, ceruza, irka és megannyi apró zsák – a madármegfigyelés legfontosabb kellékei. Legány András, a nyíregyházi főiskola tanára, a csoport vezetője társaival ezen a helyen tizenkilencedszer állította fel a sátrát. Négy évtizede tanulmányozza a madarakat, tehát már igazán rájuk unhatott volna, de a világ összes kincséért se hagyná ki az októberi vonulásokat. Ilyenkor lehet a legfontosabb dolgokat megfigyelni.
Az állatok száma, súlya, külleme és ezer más vonása elárulja a szakembernek, milyen hónapokat éltek át a költőterületen. A most befogott madarak mindegyikét kis gyűrűvel látják el. Budapest és egy szám van a könnyű gyűrűbe vésve. Ha egy távoli országban befogják valamelyiküket, e számot olvassák be a Magyar Madártani Intézet munkatársainak. Sziszifuszi munka ez: ezer madarat kell meggyűrűzni ahhoz, hogy egyet valahonnan visszajelezzenek. Néha azonban előfordulnak kivételes esetek. Pár éve tizennyolc befogott seregélyükből kettőt is visszaigazoltak Algériából. Azt azonban már nem sikerült a szabolcsiaknak kideríteni, hogy élve-e vagy halva fogták kézbe őket. Gyaníthatóan halva – arrafelé ugyanis sok helyen gázt fújnak a madárrajokra, hogy az olajfaültetvényeket megvédjék tőlük.
Az idén még egy seregély sem akadt fenn a hálókban. Vörösbegy annál több, meg poszáta, csuszka és kékcinke. Azt már korábban kiderítették, hogy a jó övenhektáros parkerdőben harmincnégy fészkelő faj él – Magyarországon mintegy kétszáz –, ám olyan még alig fordult elő, hogy mindegyikből befogtak volna legalább egy példányt. A madarakat nem kell feltétlenül befogni ahhoz, hogy megállapítsák a jelenlétüket, a hangjuk is árulkodó jel. Egyik-másik egészen különleges módon énekel. Az apró kékcinke például a laikusnak első látásra pont olyan, mint a közismert „nyitnikék” strófát ismételgető széncinke. A széncinege jókedvében, a kékcinege azonban ijedtében dalol a legszebben – amikor betekeri magát a hálóba. Legány András szerint a csalogány is elbújhat ilyenkor mellette.
Nekünk nem volt szerencsénk az énekéhez, csak a kis madár látványához. Bent csücsült az egyik kis zsákban. A gyűrűzést még bírta, de a fotózást már nem. Azonnal támadni kezdte Legány doktor kezét. És nem ám a vastag bőrt, hanem a körömágyat! Másodpercenként odaütött vagy húszat, úgyhogy a tapasztalt ornitológus gyorsan az útjára engedte. Aztán maga köré gyűjtötte kis csapatát meg a folyton cserélődő érdeklődőket, s elindult velük odúnézőbe.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu