Menekülő növények

A szárazságtűrés olyan, mint a televízió: minél közelebbről nézzük, annál zavarosabb. Így fogalmazott Cseuz László, a szegedi Gabonakutató Kht. munkatársa. A köznyelven aszálynak mondott sokrétű probléma egyetlen, gazdát érdeklő kérdésre egyszerűsödik: mit tehet azért, hogy az esetleges forró, száraz nyár a lehető legkisebb bajt okozza? Az agrárszakember erre nem tud hasonlóan egyszerű választ adni.
Az aszály kétféle erős stresszel jár a növény számára: megemelkedett hőmérséklettel és vízhiánnyal. A növényvilág erre a gondra háromféleképpen reagál. A úgynevezett „menekülő” fajták vagy időben, vagy térben kicselezik a szárazságot. Nem hajtanak ki, csak ha megfelelő körülményeket találnak, vagy csak akkor nőnek, amikor éppen van víz, máskor vegetálnak. A mezőgazdaságban ez a következőképpen hasznosítható: a nemesítés során arra törekednek, hogy a vízmentes időszakban a növénynek kevesebb folyadékra legyen szüksége, és intenzív növekedése az ezt megelőző időszakra essen. Másik túlélési stratégia a vízvesztés elkerülése, a harmadik a vízvesztés tűrése. Az első esetben a növény tartalékolja a számára oly fontos tápanyagot, a másodikban pedig igyekszik annak felhasználását hatékonyabbá tenni.
Ezek azok a hasznos tulajdonságok, amelyeket a nemesítés során igyekeznek erősíteni. Azonban az eredményeket nehéz összehasonlítani, hiszen eltérő időjárású években még a lehető leghasonlóbb körülmények között is teljesen ellenkező eredményekre vezetnek a fajtakísérletek.
A szárazságtűrő fajták alkalmazása nem az egyetlen megoldás aszály idején, ugyanis a megfelelő termesztéstechnológia kiválasztása vagy akár az öntözés is szóba jöhet. Fajtaválasztásnál azért van nehéz helyzetben a termelő, mert az időjárás változatos, ezért olyan fajtát keres, amely egy esetleges csapadékos, jól termő év előnyeit ki tudja használni, aszályos évben pedig csak kicsit terem rosszabbul, mint egyébként – vagyis a fajtát ebben az esetben is a kedvező évek termésátlagai alapján ítélik meg. A jelenleg piacon lévő szárazságtűrő fajták például a nagyon jó évnek számító 2004-ben majdnem húsz százalékkal teremtek kevesebbet az országos átlagnál, míg a rendkívül aszályos 2003-ban huszonkét százalékkal teremtek többet.
Húsz-huszonöt évig szó sem volt szárazságtűrő fajtákról – magyarázta Szél Sándor kutató, miért annyira nehéz a nemesítő dolga. Aszályos év után mindenki ilyen fajtát követel, holott a nemesítési ciklus ennél lényegesen hosszabb. A most folytatott kísérletekből 2015 előtt nem lesz elismert fajtanévvel rendelkező, fémzárolt vetőmag. A kutatások irányai azonban már most láthatóak, ahogy előttünk állnak a külföldön már működő példák is. Portugáliában például korábbi vetéssel, a tőszám csökkentésével és szárazságtűrő fajták alkalmazásával kísérleteznek. Dél-Afrikában szélesebb sortávokkal és hosszabb tenyészidejű gabonafajtákkal próbálkoznak, míg Izraelben ezeket a módszereket intenzív öntözéssel kombinálják.
A kukorica és a búza a szárazság legnagyobb vesztesei. Az előbbi majd’ negyven százalékkal, az utóbbi kis híján harminc százalékkal terem kevesebbet egy aszályos évben, mint egy megfelelően csapadékos esztendőben. Idén kukoricából a nyolcéves átlagtermés hatvanhat százalékát takarítottuk be. Ugyanakkor a nemesítők szerint a szárazságtűrést, mint pozitív fajtajellemzőt Magyarországon még nem értékelik egy bejegyzésre váró fajta minősítésekor.