Noé boronapincéje

Azután átszállították az aprócska Dötkre, ahol összerakták, rekonstruálták, s most frissen tapasztott falával, új zsúpfedelével, korhű berendezésével igazi látványosság. A 13 millió forintból megmentett épületet elnevezték Noé Borháznak. A keresztapa a környék plébánosa, Horváth Zsolt, aki az egyedi névvel arra kívánt utalni, hogy akárcsak Noé, az egyesület is értéket mentett át, a régi hajlékot, a borkultúrát, értékes szőlőfajtákkal egyetemben. Mert ezen az őszön félszáz fajtából álló gyűjteményt telepítenek a pince mögött felszántott kertbe.
Mikor azt kérdeztem Szőkéné Hajduk Andreától, a Borút Egyesület elnökétől, hogy miért nem az idelátszó szép szőlőhegyre került a boronapince és a fajtagyűjtemény, elszomorodott. Valójában oda szerették volna vinni, csakhogy az egyesület termőföldet nem vásárolhat, ezért maradt a belterület. Ez sem rossz megoldás, hiszen a kis faluban az ökoház programjai és a táborozások miatt sokan megfordulnak, s közelről-távolról egyaránt megcsodálhatják a tájház jellegű borházat. Mi több, meg is kóstolhatják a zalai borokat, ugyanis a telken lévő régi ház alatti pincében gyűjtik össze és tárolják az egyesület által szervezett borverseny mintáit, s a legjobbakból folyamatosan tartanak hírvivőt: hadd ismerjék meg az erre járók a Zalai Borvidék zamatos nedűit. Azt tervezik, hogy hasonló borházak létrejöttében a megye más részein is segítséget nyújt majd az egyesület.