Rollerek és csapperek

A vadkanári színezete olajzöld, tollainak közepe hosszanti, sötétbarna sávokkal tűzdelt. Ebből a jelentéktelen színezetű állatból több tucat fajtát tenyésztettek ki, a fehértől a vörösön át a feketéig mindenféle színben. Testhosszuk 10-től 22 centiméterig terjed. Egyes fajtákat énekművészetük csiszolásával alakították ki, így ismeretesek lágy, gurgulázó hangon éneklő rollerek, valamint élesen, hangosan fütyülő csapperek.
Az alakkanárik között vannak simafejűek és búbosak, nyurgák és golyó alakúak, egyenes hátúak és már-már szánalmat keltő görbék, néha csupasz combokkal vagy nyakkal.
A színkanárik szerelmeseinek hosszú évtizedeken keresztül elérhetetlen vágya volt az élénk narancssárga és piros madarak beszerzése, de ez a tiszta vérű vadkanári génjei miatt nem volt lehetséges. Ezért két út közül választhattak a tenyésztők: vagy a dél-amerikai tűzpinttyel kereszteztek sötétsárga színű kanári tojókat, majd a hibrideket újra a rendkívül dekoratív tűzpinttyel keresztezték, vagy pedig a sárgás színű egyedeket különféle színezékekkel etették. Kezdetben pirospaprikát vagy őrölt tengeri rákot kevertek főtt tojássárgájába, néhány évtizede pedig megjelentek a mesterségesen előállított színezékek. Utóbbiakról viszont hamarosan kiderült, hogy komoly májkárosító hatásuk van, így a velük táplált madarak csak ritkán élték meg negyedik életévüket. Az utóbbi években viszont már több olyan színezőkészítmény került forgalomba, melyek semmiféle egészségügyi kockázattal nem járnak.
Hazánkban a XIX. század második felében lendült fel a kanáritenyésztés, s a századfordulóra már oly nagy társadalmi közkedveltségnek örvendett, hogy rajongói megalapították országos egyesületüket. A világégések és a gazdasági válság komoly károkat okoztak, így az 1950-es évekre igencsak legyengült az állományuk. A ’70-es, ’80-as években – főként NDK és csehszlovák importból – újra megindult a fejlődés, de ez a rendszerváltással egy időben megtorpant. A legutóbbi egy-két évben viszont sosem tapasztalt lendületre tett szert a kanáritenyésztés.
Kisladányi Jánosék, mint sok más család, kanáritenyésztéssel foglalkoznak szabadidejükben. Búbos gloster, valamint lizard fajtájú kanárijaikkal komoly díjakat nyertek díszmadár-kiállításokon. Ez a madár ugyan sosem lesz olyan szelíd, mint a legtöbb kézhez szoktatott papagáj, mégis Kisladányiék egy elárvult fészekaljat kézzel neveltek fel. A madarak annyira szelídek maradtak, hogy felnőve is szívesen szállnak gazdáik kezére – szinte igénylik a simogatást, a szeretgetést.