Szép kertek kerestetnek

Zsila László debreceni kerttervező a mai napig kapcsolatban van azzal a megrendelővel, akinek közel négyezer négyzetméteres kertjéért oklevelet kapott. A cívisvárosban található kert hátsó részét korábban telepített, sűrű erdősáv övezi. A kerítésen belül nagyobb tereket kellett felosztani különféle növényekkel úgy, hogy egyszerre nyújtson esztétikai élményt, kényelmes pihenési és sportolási lehetőséget a család számára. A ház köré egy kiemelt ágyást is építettek, és gazdagon beültették évelőkkel, hogy az év minden szakában virágozzon valami. A monumentális kert a szokásostól eltérő módon a ház megépülése előtt készült el. Ennek az volt az oka, hogy a család úgy akart új otthonába költözni, hogy ne kelljen a későbbiekben a kertépítéssel járó felfordulást kerülgetniük. Kívánságuk teljesült, bár utómunkálatokra és növénygondozásra még visszajárnak a szakemberek. Örökzöldeket, törpefenyőket, ciprusokat, tüskés levelű magyalt, feketefenyőket, borókákat, élő sövényt ültettek a kerítés két oldalára. Gyümölcsfákból sincs hiány, azok a kert hátsó sarkába kerültek. Ekkora terület kerttervezése és építése elképzelhetetlen összefüggő, óriási pázsitfelületek nélkül, ami főleg a pihenés, a sportolás terepe. Ez a kert egyébként növényekkel és az összes munkálattal együtt 7-8 millió forintba került. Zsila László ekkora méretű kertet még nem tervezett magánház körül, csak lakótelepen, de amióta ez elkészült, egy hatezer négyzetméteres telken lévő családi ház kertjének kialakítására is kapott felkérést. Azt mondja, az országban mindenütt léteznek olyan jómódú emberek, akik hasonló nagyságú és arculatú kertet álmodnak maguknak – úgy a városokban, mint a falvakban. Az is igaz, hogy nem minden tehetős honfitársunk lelkében születik meg a kertépítés igénye. Zsila László azt sem titkolja: volt már, aki hasonló jellegű kertet terveztetett vele, csakhogy a számláját a mai napig nem egyenlítette ki.
Kiemelt díjazásban részesült Józsa Miklósné is, aki a Vas megyei Rumon, a Rába partján, egy mezőgazdasági területen tervezett és létesített egy családi nyaralókertet, de úgy, hogy az állattartásnak is maradjon elegendő hely. A kert sajátossága, hogy a Rába árterében építettek egy dombot, ami az eredeti terepszintből 3,5 méterre emelkedik ki. A megbízó kérése az volt, hogy az egész tájra szabad kitekintést kaphassanak az év bármely napján, ezért főként bokrokat és örökzöldeket telepítettek. A családtagok mostanság már nagyjából boldogulnak a kert gondozásával, de szakmai tanácsért még gyakorta felhívják a tervezőt. Egy-egy növény gyógyítását senki másra nem bízzák, csakis Józsa Miklósnéra. Ő pedig úgy vélekedik, hogy ha valaki nem ismeri elég jól a növények igényét, azok egész egyszerűen „visszabeszélnek” neki, vagyis tönkremennek, elpusztulnak. Az elhivatott kerttervező és ­építő tudja, a növények a maguk sajátos módján épp olyan érző lények, mint az emberek.