Bozsik gazda tollából

Lehet, hogy valaki azt gondolja, eltévesztettem a címet, de most nem Moháról és Páfrányról, a két híres rajzfilmfiguráról írok, hanem két növényről, a moháról és a zuzmóról, melyek riadalmat keltettek olvasóink között. Többen panaszkodtak, hogy a mohák elborítják a füvet, a zuzmók pedig a fák törzsét. Félnek attól, hogy ezek a kéretlen vendégek kárt tesznek a növényekben.
Nos, a moháktól kell kevésbé félnünk. Ezek az egyszerű növények azt jelzik, hogy a talajunk túlságosan tömörödött. Ha tehát egy éles, hegyes fogú gereblyével átfésüljük a füvet, akkor a mohákat elszakítjuk a talajtól, hiszen nagyon sekélyen gyökeresednek. Ugyanígy célszerű eljárni akkor is, ha az udvart lepik el a mohák. Van, aki a keményre taposott földet szereti, hiszen régen az volt a szép udvar. Érdekes módon az nem vált ki ellenérzést, ha a köveken telepszik meg a moha – amelynek több mint 2300 faja él a föld kerekségén. A más növények számára nem alkalmas kopár talajon telepednek meg először, és a talajt a nagyobb növények részére előkészítik. A moha védi a földet a gyors kiszáradástól, mert magába szívja a vizet; úgyszintén nem engedi, hogy a termőföldet a zápor a hegylejtőről lemossa. Az ember derékalj kitömésére, üveg- és porcelánáruk elpakolására, a kövek közt maradó hézagok kitöltésére, télen ablakok közé vánkosul használta a régi időkben. Ezért nem kell túlzottan küzdeni a mohák ellen, hiszen hasznosak, és nyáron a tűző napfényben természetes módon vissza is szorulnak. Az ellenük való vegyszeres védelem pedig merénylet a természet ellen.
A zuzmókkal kapcsolatban azonban már nem lehetünk ennyire könyörületesek, ha jót akarunk fáinknak. Gyakori panasz, hogy zöld- és sárgazuzmó-telepek jelennek meg tömegesen, például dió- és meggyfákon. Hallottam már arról is, hogy egy óriási diófa azért száradt el, mert a sárga zuzmó belepte és megfojtotta. Sajnos ennek van élettani alapja, hiszen a zuzmók fellazítják, megpuhítják a fák kérgét, és a szállító edénynyalábok nedvkeringését megzavarják. Voltaképpen a zuzmó kettős növény. Az egyik része a táplálékot készítő kék moszat, a másik pedig a rajta élősködve táplálkozó penészgomba, ami a moszatot bevonja. A zuzmó a füvekre is rátelepedhet. A penészgomba nyálkája annyira elszaporodhat, hogy ijedtségre adhat okot, mert egyrészt csúnya látványt nyújt, másrészt pedig ropog, ha rálépünk. Végső esetben ilyenkor bevethetjük a biogazdálkodásban is alkalmazható rezes-kénes permetet. Ugyanakkor a szép gyepet általában rendszeresen öntözni kell, így a zuzmók visszahódíthatják a területet. A tél végi, tavaszi lemosó permetezés előtt célszerű a fák törzséről, ágairól eltávolítani a zuzmókat, például gyökérkefe segítségével. Az olajos lemosó vegyszerek, amelyet rézzel vagy kénnel ötvöztek, a zuzmók ellen is hatásosak, de nem helyettesítik a mechanikai védelmet, csupán kiegészítik azt. Különlegesség a levél alakú izlandi zuzmó. Ennek húsz faja ismert, hazánkban kilencet találunk meg. Ma már ez az egyetlen zuzmó, melyet orvosi célra gyűjtenek. Sokféle jótékony hatása van, például segíti a sebek gyógyulását. Hajdanán Izlandon megőrölték és liszttel keverve kenyeret sütöttek belőle, máskor tejjel főztek ételt belőle.