Idejében szólunk

Néphagyomány már, hogy február másodikán lessük a medvét, kijön-e a barlangjából. Ha ugyanis meglátja az árnyékát, akkor visszamegy aludni még negyven napot, mert addig kitart a tél. De a mai világban már magunk sem tudjuk, hogy higgyünk-e az ilyen jóslásoknak, mert volt már rá példa, hogy az „árnyék” ellenére korán kitavaszodott, sőt a medvék téli álma is elmaradt.
Bár a kutya még nem ette meg a telet, véleményt azért mondhatunk róla. Tél volt a javából: már novemberben havazott, az ország nagy részén hótakaró fedte a vetéseket egészen január elejéig, a földek feltöltődhettek csapadékkal, a mínuszok pedig remélhetőleg meggyérítették a kártevőket. Ami elmaradhatott volna: a napsütés nélküli, ködös idő, az orkán erejű szél meg az ónos eső – s akkor minden olyan szép lett volna, főleg a fehér karácsony. Hogy mi jön ezután, nem tudja senki, még a meteorológusok sem, mert ahány tévécsatorna, annyiféleképpen adják még a néhány napra szóló előrejelzést, sőt az aznapit is. Ezt igazán tudhatják azok, akiknek az időjárás-előrejelzés jelenti az egyetlen érdekes műsort a televízióban. Ők tisztában vannak vele, hogy az összes adót meg kell nézni, plusz hallgatni kell az ízületeinkre, fejünk állapotára, a vadludak vándorlására, mígnem mindezekből kialakul bennük egy kép arról, hogy milyen idő is várható.
Az időjárás továbbra is kiszámíthatatlan. Január 18-án megdőlt az országos melegrekord, és az évszakhoz képest enyhe idő azóta is tart. Ez nem újdonság, hiszen az utóbbi húsz évben sokszor volt enyhe telünk. Vannak, akik ezt a globális felmelegedéssel, a levegő szennyeződésével magyarázzák. Biztos van ennek is némi alapja, de a feljegyzések szerint a középkorban is voltak annyira enyhe telek, hogy hazánk területén januárban már virágba borultak a gyümölcsfák. Idén csak a hóvirágok bújtak elő, barkát hozott a mogyoró és a nyírfa. Lehet, hogy szép lassan kitavaszodik? Vagy támad még egyet a tél februárban, esetleg márciusban vagy áprilisban, mint például 1986-ban? Ez az, amit senki se tud, hiába ad néhány időjós hosszú távú előrejelzést. Egyik közismert meteorológus szerint a legkorszerűbb berendezések birtokában se lehet tíz napnál távolabb látni, de még arra sem ajánlott mérget venni.
Mindezek tudatában szép, napsütéses időben kimehetünk már a kertbe, főleg azért, mert jólesik a friss levegőn mozogni. Folytathatjuk a munkát ott, ahol ősszel abbahagytuk, ami egyelőre a kert csinosítását, a lehullott lomb, ágak, elhalt növényi részek gereblyézését jelenti. Nem kell sietni a metszéssel, annak is eljön majd az ideje. Egyes helyekről hallani híreket, hogy már januárban metszették az almát, sőt a szőlőt is. Ezek főleg nagyüzemek, ahol azért kezdik korán a munkákat, mert hónapokig eltartanak. A kiskerttulajdonosok erre még ráérnek, de a sövények metszésére, az elszáradt ágak levágására, a kiszáradt fák eltávolítására már sor kerülhet. A gyümölcsfákat rügyfakadás előtt célszerű megmetszeni, s ilyen állapotban érdemes elvégezni a lemosó permetezést, amihez a szereket már megvehetjük. A metszést a mogyoróval és a bogyós gyümölcsűekkel kezdjük, mert ezek fakadnak a legkorábban. A málna letermett vesszőit is el lehet távolítani, majd megritkíthatjuk a ribiszkebokrokat. A köszméte- vagy egresbokrok elöregedett gallyait és a földre lógó ágakat is levághatjuk. A mogyorónál pedig bokronként hat-nyolc, a teret arányosan kitöltő ágat neveljünk, hogy a bokor belül is világos, szellős legyen, mert csak így terem bőven.