Bozsik gazda tollából

Megbízható szőlőlány

Házunk tájaBozsik József2008. 03. 14. péntek2008. 03. 14.
Bozsik gazda tollából

Amikor az Aletta nevű magyar szőlő szóba kerül, eszembe jut Áprily Lajos Tavasz a házsongárdi temetőben című verse, amelyet Apáczai Csere Jánosné, a holland születésű Aletta van der Maet emlékének szentelt. A vers ismerete nélkül nem értjük meg, hogy mit tud ez a szőlő, és hogy miért kapta az Aletta nevet.
„A tavasz jött a parttalan időben / s megállt a házsongárdi temetőben. // Én tört kövön és porladó kereszten / Aletta van der Maet nevét kerestem. // Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, / s tudtam, elmúlt nevét már nem találom. // De a vasárnap délutáni csendben / nagyon dalolt a név zenéje bennem. // S amíg dalolt, a századokba néztem / s a holt professzor szellemét idéztem, // akinek egyszer meleg lett a vére / Aletta van der Maet meleg nevére. ... S mikor a hálátlan világ temette, / Aletta búja jajgatott felette, // míg dörgő fenséggel búgott le rája / a kálvinista templom orgonája. // Aztán a dal visszhangját vesztve, félve / belenémult a hervadásba, télbe. // Gyámoltalan nő – szól a régi fáma – / urát keresve, sírba ment utána…” (részletek a versből).
Egy-egy fajtajelölt sorsa vagy inkább sorstalansága drámai fordulatokat vehet. Ilyen az Aletta szőlőfajta is, amely Csizmazia Darab József nemesítő szerint hasonlóságot mutat egy történelmi személy életútjával, ezért is választotta ezt a nevet. Az Aletta fajtajelölt ugyanis gyakorlatilag elveszett volna, ha véletlenül nem keveredik szaporításra szánt vesszeje a zalagyöngye vesszői közé. Szmutka György alföldi gazda azonban felfedezte, hogy két különböző fajtáról van szó, és ezt a muskotályos szőlőt elkülönítette. Sőt, az alföldi körülmények között még a zalagyöngyénél is jobbnak tartotta, így tízhektáros ültetvényt létesített belőle. Így aztán „Szmutka szőlő” néven vette kezdetét az Aletta magyarországi térhódítása. Eljutott Szekszárdra is. Csodájára jártak a kecskeméti szőlészek, majd később azonosították, hogy nem más ez, mint az ECS 18-as, vagyis az Aletta. Így került meg az elveszettnek hitt „szőlőhölgy”. A hivatalos fajtaleírás szerint az Aletta a Muscat Ottonel és az Eger 2-es fajták keresztezéséből született Egerben, a kutatóintézetben. Tőkéje erős növekedésű, lombszerkezete kedvező, kevés hónaljhajtást képez. Fürtje nagy, vállas. Bogyója közepes méretű, gömbölyű, lédús, finom muskotályos ízű. Kiegyenlítetten terem. Szeptember közepén mustja eléri a 16-17 mustfokot. Peronoszpórával és lisztharmattal szembeni ellenállósága jó, kiválóan tűri a fagyot. Bora illatos, muskotályos. Az Aletta jelenleg a próbatermesztésre forgalmazható fehérborszőlő-fajták között szerepel a magyar Nemzeti Fajtajegyzéken. Az Aletta tehát a hűség és a szeretet mintaképe. A megbízható szőlőhölgy állja az élet viharait, jöjjön akár a fagy vagy támadjanak rá a betegségek. Olyan, mint akiről elnevezték.

Ezek is érdekelhetnek