Hej, mangó!

Minden nagyképűség nélkül be kell vallanom, hogy ezzel a finom gyümölccsel nem egy nagy bevásárlóközpontban ismerkedtem meg, hanem Kelet-Afrikában. Amikor egy sokféle betegségre ajánlott gyógynövény nyomába eredtem Zanzibáron, vendéglátóm nemcsak gyógyteát itatott velem, hanem helyi gyümölcsökkel is jól tartott. Reggelire például papayát, ananászt és mangót kaptunk, szépen felszeletelve. Természetesen mind friss volt, a közelben szüretelték. A hatalmas mangóerdőben magam is sétálhattam, így volt szerencsém megfigyelni az égig érő fákat – melyek a szömörcefélék családjába tartoznak, s rokonai például a kesudiónak vagy a pisztáciának.
Közben azt is megtudtam, hogy a mangó tulajdonképpen Indiából származik, ahol már legalább négyezer éve termesztik. Onnan jutott el a többi trópusi vidékre, ahol gyorsan elterjedt. Pedig valaha csak a kiváltságosok birtokán volt mangóerdő, csemegének számított a tojásdad vagy vese alakú, zöldes-pirosas héjú gyümölcs, melynek húsa narancssárga, s éretten olyan az állaga, mint az őszibaracké. A mangó nem csupán kellemes ízű vitamin- és ásványianyag-forrás, hanem gyomorvédő hatású enzim is van benne. Tápértékét nagy szénhidráttartalma adja. Rosttartalma segíti az emésztést. A kutatások szerint jótékony hatással van a szívre, csökkenti a vér koleszterinszintjét. Nemcsak magában finom, hanem különböző ételekben is: jól talál például a rákhoz, a sonkához és a lazachoz. Van, aki a kettévágott gyümölcsbe likőrt önt, de a mangó jó bóléhoz, gyümölcssalátához, fagylalthoz is, sőt finom kompót és lekvár is készíthető belőle.
Vásárláskor érdemes nem teljesen puha gyümölcsöt választani – ha szobahőmérsékleten tartjuk, néhány nap alatt megérik. Megkísérelhetjük csonthéjas magjának csíráztatását, de előtte a gyümölcshúst le kell kaparni róla, majd meg kell mosni és néhány napig száradni hagyni. Ezt követően ültessük laza szerkezetű talajba, és lehetőség szerint olyan helyre tegyük, ahol alulról meleg éri. Ugyanúgy kell gondozni, mint a többi trópusi növényt.