Tavaszi cserépcsere

Ezért többségük számára ez az időszak igen alkalmas az átültetésre. Ami leginkább akkor válik szükségessé, ha a növény gyökerei már átszőtték a talajt és körbecsavarodtak a cserép fala mentén (és a talajból is alig látszik már valami). De átültetést igényel szobanövényünk akkor is, ha mészfoltok mutatkoznak az agyagcserép oldalán vagy ha algától zöldül meg a föld felszíne a cserépben. Hatásos lehet a cserépcsere olyankor is, ha a növény sápadozik, kókad – azaz valamiért rosszul érzi magát – vagy ha betegség támadta meg. De indokolhatja az átültetést az is, hogy idővel a csapvízből, illetve a műtrágyák ballasztjaiból ártalmas anyagokkal telítődik a talaj, szerkezete pedig leromlik a nagyon gyakori túlöntözéstől.
Az átültetést a kertben, a teraszon vagy a konyha kövén végezzük – a szabadban csakis napos, meleg időben, nehogy megfázzanak a növényeink. Az agyag-, illetve műanyag cserép egyaránt megfelel, noha jó tudni, hogy az agyagcserép porózus falán át igen sok víz elpárolog, míg a műanyag jobban tartja a nedvességet. Ezt az öntözésnél figyelembe kell vennünk. Az átültetésre szánt cserép fölső átmérője 2-3 centiméterrel legyen nagyobb a réginél. Fontos, hogy az alján lévő nyílás ne tömődjön el (mert az edényben megrekedő, pangó vízben a növény előbb-utóbb elpusztul), ezért a lyuk fölött terítsünk el cserépdarabokat vagy kavicsokat 1-2 centiméter vastagon.
Átültetéskor nagyon fontos, hogy a gyökérzet a lehető legkevésbé sérüljön. A cserépcsere előtt néhány nappal függesszük föl az öntözést, mert így a földlabda jobban elválik a cseréptől, s a növény (kezünkkel körben ütögetve a cserepet) jól kiemelhető. Ha a gyökér már jócskán kinőtt a cserép alján, ne vágjuk vagy szakítsuk le, hanem inkább a cserepet törjük szét kalapáccsal. A műanyag cserepet az oldalán fölvágva távolíthatjuk el.
Legjobb, ha a régi földlabda fölső rétegét – egészen a gyökerekig – komposztba dobjuk, hiszen a káros anyagok főként itt halmozódtak föl. A szabaddá vált gyökerek közül csak a láthatóan beteg részeket távolítsuk el. Az előkészített új, nagyobb cserép alján terítsünk el egy vékony réteget a növénynek megfelelő földkeverékből. (Ezekből nagy választék áll rendelkezésre a virágboltokban, a kertészetekben. A növények igényei szerint savanyú, gyengén savanyú vagy közömbös kémhatásúak.) Erre a rétegre tegyük rá – középre – a gyökerekkel átszőtt földlabdát, majd körös-körül töltsük ki virágfölddel a hézagot, közben ujjainkkal tömörítsük. Végül fölül, a földlabda fölött is terítsünk el egy (tömörített) réteget, de csak annyit, hogy az öntözővíznek is maradjon hely a cserépben.
Frissen átültetett növényünk, amíg meg nem veti a lábát az új környezetben, érzékenyebb, sérülékenyebb, mint a többi. Ezért óvjuk gondosabban: huzatos helyre, tűző napra vagy a szabadba ne tegyük. Legjobb, ha ebben az időben árnyas, zárt és nem túlságosan meleg helyen tartjuk. Talaját mértékletesen öntözzük: földlabdája csak nyirkos legyen, ne sáros.