Üzenjük

Leander és méznád

Házunk tájaVeszelszky Éva2008. 03. 07. péntek2008. 03. 07.
Üzenjük

Leander jeligére
A leandert csak akkor vágjuk vissza vagy ifjítsuk, ha a szárai felkopaszodtak, elöregedtek vagy a növény erősen fertőzött (takácsatkák, pajzstetvek elszaporodtak rajta), egyébként rendszeres metszést nem igényel. A metszés és ifjítás legkedvezőbb időszaka a kora tavasz. Felkopaszodott növényeknél is inkább ajánlott a bokrok részleges ifjítása, azaz egyszerre csak minden második vagy harmadik hajtást metsszük ki tőből. Így a megmaradt hajtásvégeken a levelek tovább asszimilálnak, az előző évben kialakult virágrügyekből is képződik virág, miközben a növény tőből megújul. A következő évben a megmaradt, öreg hajtások is kivághatók, így két vagy három lépcsőben teljesen megújulhatnak az elöregedett bokrok. Az ifjítást követő megújulás tápanyagigényes folyamat, így kihajtás idején nagyobb adagú tápanyag-utánpótlás szükséges.
Ha a növényeket a túlszaporodott kártevők miatt készülünk visszavágni, kérdés, hogy érdemes-e. A leanderfajták ugyanis különböző érzékenységgel bírnak a kártevőkkel szemben. Érzékeny fajtákat csak akkor javasolunk, ha a növényeket laza térállásban, jól átszellőző helyen, rendszeres öntözés mellett tarthatják, így ugyanis kevésbé fertőződnek (a takácsatka főként száraz körülmények között szaporodik fel.) Ahol ilyen körülmények nincsenek, ott csak a gyakorlatban kevésbé érzékenynek bizonyult fajták javasolhatók. (Külső jegyek alapján a fajták érzékenysége sajnos nem határozható meg egyértelműen, csak tapasztalat alapján tájékozódhatunk róluk). A fertőzött növényeket visszavágás után ajánlott alaposan átdörzsölni káliszappanos vízzel (a pajzstetveket és a takácsatkákat egyaránt gyéríti), majd az áttelelt kártevőkkel fertőzött talajból friss, tápanyaggal jól ellátott földkeverékbe javasolt a növényeket átültetni.

Vajda Gáborné, Kóspallag
A két világháború között cukor, illetve édes cukorszirup kinyerésére ültetett „méznád” a cirkoknak egy fajtacsoportja – ez az édes cirok vagy cukorcirok. A főként silótakarmányként vagy édes szirup kinyerésére ültetett cukorcirkok jellemzője a lédús szár, a magas cukortartalmú lé, a nagy zöldtermés és a dús levélzet. A forró égövről származó növény szárazságtűrő és melegigényes, a tápanyaggal jól ellátott mélyrétegű talajban fejlődik szépen. Éghajlatunkat jól tűri, még a szélsőséges szárazságot is. Silókukoricával vegyesen vetve (2 sor cirok, 2 sor kukorica) kölcsönösen segítik egymás fejlődését: a gyorsan kelő kukorica árnyékolja a vontatottan kelő cirkot, a szárazságban is jól fejlődő cirok pedig javítja a kukorica életfeltételeit. Együttvetésben mindkét növénynek kedvezőbb a táplálóanyag-tartalma. A cukorcirkok hazai nemesítésű fajtája a Monori édes és a Róna-4, részben hazai fajta a Zsombor, amerikai fajta a Sucrosorgo 506.

Ezek is érdekelhetnek