Galambok sárga gombja

A trichomonadosis t a csőrkávák szétnyitásakor látható, sárga színű, gombszerű képződmény miatt sárgagomb-betegségnek is hívják. A klinikai tünetek hiánya még nem jelenti azt, hogy nem beteg az állat, ugyanis a mai eseteknek csak kisebb hányadában találhatók meg a jellegzetes szájüregi sárga felrakódások.
Okozója egysejtű parazita, mely a hazai tenyészetekben is széles körben elterjedt. Kis számban a legtöbb galamb begyében jelen van, megbetegedést mégsem okoz, mert az egészséges madár szervezete ellenáll neki. Akkor van baj, ha az ellenálló képesség tartási, takarmányozási hibák (túlzsúfoltság, szellőzetlenség, rossz dúchigiéniai viszonyok, vitaminhiány), a szervezetet érő megterhelés (például verseny) vagy valamely betegség miatt csökken, illetve akkor, ha a kórokozók már igen nagy számban vannak jelen. Ilyenkor a betegség három formája is kialakulhat.
Köldöki forma esetén a fiókák a kórokozókat legelőször a begytejjel veszik fel. Kevés kórokozó bejutása nemhogy káros, hanem kívánatos, mert így a fiókák idejekorán immunitást szereznek, mintha vakcinázták volna őket. A nevelés időszakában tehát nem káros az enyhe, tünetmentes fertőzöttség, a kórokozók minimális jelenléte, viszont versenyek, kiállítások idején vagy húsgalambtenyésztésnél a teljes mentesség a cél. Nagyszámú kórokozó felvétele a begytejjel természetesen nem kívánatos, mint ahogy az sem, hogy etetés közben a fészekre került kórokozók a még nem zárult köldöknyíláson át jussanak a szervezetbe. A pár napos fiókáknál a köldök tájékán a bőr alatt kívülről is látható, jól tapintható képlet van. Ezt még tapasztaltabb galambászok is gyakran tévesztik össze a kelésgyengeségre jellemző fel nem szívódott szikkel, holott sárgagomb-betegségnél a képlet morzsalékony csomó, kelésgyengeségnél viszont a tojássárgájához hasonlóan folyékony. A kezeletlen fióka rendszerint elpusztul – ha mégsem, a kórokozók innen továbbterjedve a belső szervek (leginkább a máj) károsodását okozzák.
Garati forma esetén az orr-garat üreg erősen kipirult nyálkahártyáján kezdetben gombostűfejnyi gócok vannak, melyek később a garatnyálkahártya redőin, a szájpadláson, a szájszögletekben karfiolszerű, sárgásfehér vagy barnássárga felrakódásokká nőnek. Ezek a galambot az evésben-ivásban, sőt a légzésben is akadályozzák.
Szervi forma esetén jellemző a bágyadtság, a levertség, a felborzolt tollazat, nemegyszer hasmenés, az állat fogyása, elerőtlenedése. A májban és az emésztőrendszerben gyulladásos-elhalásos gócok vannak.
Sem a betegség diagnosztizálása, sem az ellene való védekezés – a gyógykezelésről nem is beszélve – nem egyszerű dolog. Legbiztosabb a begyminta mikroszkópos vizsgálatával azonosítani a betegséget, de sok galambász már gyanú esetén diagnosztikai kezelést végez. Azt, hogy mivel, mikor, meddig, milyen gyakran kezeljünk, bízzuk szakemberre, annál is inkább, mert egy sor más, hasonló tünetekkel bíró betegséget kell kizárnunk (himlő, herpeszvírus- vagy szalmonellafertőzés). Sokszor ugyanis félrekezelik az állatot, főként a hasmenéssel járó tünetek esetén: azt hiszik, coli vagy szalmonella okozta, és azonnal antibiotikumokhoz nyúlnak. Mivel a kórokozó parazita – és nem baktérium –, az ilyen kezelés eredménytelen.