Idejében szólunk

A legtöbben palántaként ültetik el kertjükbe a paradicsomot, általában május elején vagy a fagyosszentek után. Pedig lehet magról is vetni ezt a növényt, mert a kelés utáni meleg időben nagyon gyorsan fejlődik. A helyre vetett növények előnye, hogy jobban alkalmazkodnak a termőhelyi viszonyokhoz, edzettebbek lesznek, nem viseli meg őket az átültetéssel járó stressz. Aki kedvet kapott ez utóbbi termesztési módhoz, máris elvetheti a magokat. A Latin-Amerikából származó zöldség világszerte kedvelt, ízletes termése már-már gyümölcsnek számít. Nem véletlen a magyar elnevezése, amely a bibliai Paradicsom almájából, a paradicsomalmából rövidült. A növény „alma” nevét máig őrzi olasz neve: pomodoro, azaz aranyalma. Spanyolul tomate, amely azték eredetű szó – ennek különböző változatai szerepelnek az angol, a német, a francia, sőt az orosz nyelvben is.
Hozzánk az 1600-as években jutott el, kezdetben dísznövényként termesztették. Aztán lassan mindenfelé elterjedt, és már több mint száz évvel ezelőtt sok kiskertben foglalkoztak vele, főleg a főváros környékén. Az első paradicsomtermesztők dunakeszi kertészek voltak. Aztán a két világháború között a nagyüzemi konzervgyártás és az export adott új lendületet termesztésének. Ma már az év minden szakában hozzá lehet jutni, az üvegházi és fóliás termesztésnek köszönhetően egyik kedvelt primőrünk lett – pedig az így termelt paradicsomnak közel sincs olyan finom íze-zamata, mint a napfény érlelte szabadföldi zöldségnek. Ez utóbbi esetén nem kell félnünk a növényvédő szerek maradványaitól, ami pedig a legnagyobb erénye: több táplálóanyagot is tartalmaz. Táplálkozási értéke éppen abban rejlik, hogy harmonikus összetételben zárja magába a különböző aromaanyagokat, amelyeket más növényekben nem találunk meg. A C-vitaminon kívül további tíz fontos vitamin megtalálható benne.
Zölden nem igazán élvezetes, ráadásul egy mérgező hatású anyagot, szolanint is tartalmaz, amely az érés során elbomlik. Sokan talán nem is tudják, hogy a paradicsom gyógynövénynek is számít, hiszen tomatin nevű alkaloidájából gombás és gyulladásos betegségekre használt kenőcsöket készítenek. A gyümölcs diétás étrendben is alkalmazható – hámozva, mert így könnyebben emészthető.