Angol apáca japánfürjjel

Jó negyven éve költöztek ide két Szolnok megyei faluból, Fegyvernekről és Tiszabőről. A „vonatos” ismeretségből házasság lett, s a tollasok iránt már gyerekként is rajongó Tóth Sándor a házukkal szinte egy időben építgette fel a díszmadarak lakhelyeit – amelyek ma is úgy néznek ki, mint új korukban. Lakói pedig annyira szelídek, hogy a totyogó texán galambokat a feleségének úgy kell kiseprűznie a konyhából, különben még az ételt is megkavarnák.
Tóth Sándor a Magyar Kisállattenyésztők Szövetségének szakmai irányítója. Lakásában majd’ háromszáz serleg sorakozik. Azt mondja, felesége nélkül mindezt se létrehozni, se fenntartani nem tudta volna. Évike mindig úgy vállalt állást, hogy neki is legyen ideje a kert- és madárgondozáshoz. Férje szakértője lett a kisállattenyésztésnek és a kertészetnek, hiszen nyugdíjazásáig kertészként dolgozott a honvédségnél. Kellett is a fizetés, mert a díszmadarak minőségi ellátásához sok pénzre van szükség. Ha eljárt börzékre, legtöbbször új madarakkal és üres zsebbel jött haza. Két lányukból varrónő és vendéglátós lett, három unokájuk pedig cicát simogatna szívesebben – de azok jelenléte itt nemkívánatos.
– A madarak zömmel hobbiállatok, csak a japánfürj és a texan húsgalamb haszonállat. De ezekből keveset tartunk – mondja a házigazda, miközben körbejárjuk a madárfaunát. Csak galambokból 17 fajtát láthatunk: például gyémánt-, fokföldi, bronz-, zebra-, angol apáca-, pár dekás veréb- vagy a Szerbiában őshonos pirógalambot. Ez utóbbit Isten madarának is hívták, ugyanis olyan magasra szállt, hogy azt hitték, beszélget a teremtővel. Aztán díszfácánokat, papagájokat, díszfürjeket, holland bóbitás tyúkot és több színben kelet-ázsiai selyemtyúkokat is tart. A selyemtyúk tojása finom, viszont fekete húsát meg nem ennék. De annyira jó kotlósok, hogy a strapabíró NDK-s gépben keltetett fürjeken kívül bármilyen szárnyast felnevelnek. Hogy a 25-30 fajta madárból összesen mennyi van, sose számolta, mégis, ha egy eltűnik, rögtön észreveszi. Kedvence nincs, neki mindegyik becses.
– Miért csak madarakat tenyészt?
– Már fegyverneki parasztgyerekként postagalambokat tartottam, mert szerettem a kecsességüket. Idősebbik bátyám viszont, aki sajnos már meghalt, csak a nagyvadakat kedvelte. Kaliforniában filmgyáraknak idomított ragadozókat, kétszer Oscar-díjjal is jutalmazták érte. Ő küldött nekem texán galambokat 1969-ben, amelyeket én honosítottam meg az országban, még gyémántkoszorút is kaptam a tenyésztésükért.
– Pár éve egy gazdasági fürjről szóló könyv társzerzője lett. Mi a fantázia ebben a madárban?
– Nekem, 67 évesen, már semmi! De húszévesen, miután a hazai kereslet is megnőtt iránta, meggazdagodhatnék belőle. A Gundelben egy fürjleves 1800 forint! Koleszterinmentes, vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag húsa és tojása miatt csaknem mindennapi étkezési, gyógyászati és kozmetikai cikké vált a japánfürj. Pedig a tartása, ami nálunk annyira nem jellemző – Románia, Szlovákia is előbbre jár –, roppant egyszerű. Szapora kismadár, ketrecben, baromfitápon is elél. Néhány fürjcsalád akár egy erkélyen is megtermelheti a család egészséges tojásszükségletét. Nem lehet belőlük eleget exportálni az olaszoknak, a hollandoknak, a németeknek. Sajnos a tenyésztői egyesületek megszűntével a hazai termelés és a tojásfeldolgozás abbamaradt.