Élő kert

A tavaszi rét füveiből kimagasló sóska fontos jelzőnövény. Mostanában a levelén megjelenő levéltetvekkel hívja fel magára a figyelmet, melyek szinte feketére festik a zöldet. Ez a jelenség pedig arra figyelmeztet bennünket, hogy kerti növényeinket meg kell védeni a fekete levéltetvek támadásától.
Ha nem szeretnénk vegyszert bevetni, akkor a levéltetű természetes ellenségeire hagyatkozhatunk, hiszen számos rovarfaj pusztítja őket. Közismertek a katicabogarak: a bogáncskatica, a kétpettyes, a huszonkét pettyes, a tizenhárom petytyes, a tízpettyes és a leggyakrabban emlegetett hétpettyes katicabogár. Ezeket a kertünkbe szoktathatjuk, ha október közepén kisebb dobozba vagy odúba fakérget helyezünk. Ebben jól áttelelhetnek. A négyfoltos szerecsenkata és a tizennégy pettyes füsskata is elsősorban levéltetvekkel táplálkozik. Éjszakai levéltetű-pusztítók a fülbemászók. Számukra nappali menedék lehet, ha nedves forgáccsal bélelt tejfeles poharat függesztünk az ágakra. Bár a poloskának már a neve is taszító, a virág-, a törpe szilfa-, a mezei hamvas és a tolvaj ragadozó poloskák is pusztítják a levéltetveket. Ezenkívül a fátyolkák, a futrinkák, a futóbogarak is segítségünkre lehetnek. Még a pókok között is van olyan faj (az ugró-, a testvér- és a tölcsérpók), amelyre számíthatunk a tetvek gyérítésében.
A már tetves növényi részeket – úgy, hogy ne okozzunk nagyobb kárt – eltávolítjuk és megsemmisítjük. Erős vízsugárral, esetleg puha kefével a növényről lemossuk a tetveket. Hatásosabb, ha a vízbe káliszappant és denaturált szeszt is teszünk. Porozhatunk ellenük algamészporral, hamuval vagy kőzetőrleménnyel. Permetezzünk több alkalommal hagymahéjteával, burgonyahéjfőzettel, rebarbaralevél-főzettel és fokhagymakivonattal. A vadon élő gilisztaűző varádics illóolaj- és keserűanyag-tartalmánál fogva permetezésre használható, ha teát főzünk belőle. Úgyszintén használható az üröm hazánkban őshonos kilenc faja közül a közönséges vagy fekete üröm teája.