Ennivaló sziromlevelek

Az articsókának a még fel nem nyílt virágzatkezdeményeit esszük meg, de a levelei is fogyaszthatók. Kellemes, fűszeres íze miatt az ínyencek eledele. Általában párolva, melegen tálalják, speciális mártással, de hideg salátaként vagy előételként is ismert.
Az évelő, bogáncsféle növény az első évben gyökeret és leveleket fejleszt, és csak a második évben hoz virágszárat. Mélyre hatoló, erős gyökérzete, hosszúkás, szőrös levelei vannak, több mint tíz centiméter ármérőjű fészkes virágzata pedig kékes-lilás, s általában júliusban–augusztusban pompázik. A fel nem nyílt virágfejeket már az ókori görögök és rómaiak is kedvelték. Mostanában főleg Franciaországban és Spanyolországban termesztik nagy területen, de más mediterrán növényekhez hasonlóan hazánkban is megterem, ha nagyon figyelnek az igényeire. Dél-Európában az articsóka kétszer is terem: márciustól májusig, majd októbertől decemberig szüretelhető. A korai fajták megvastagodott szirmai ibolyaszínűek, a késeieké zöldek, de ízük alig különbözik egymástól. Élénk színe és dekoratív virágzata miatt a virágkötők is kedvelik, és gyógynövényként is egyre népszerűbb.
Tele van értékes táplálóanyagokkal: sok rostot, káliumot, foszfort, magnéziumot, vasat, fehérjét, szénhidrátot, vitamint (A, B1, B2, C) tartalmaz. Alacsony energiatartalma miatt diétázóknak, fogyókúrázóknak is ajánlott. Gyógyhatásait régóta ismerik: használták szerelmi vágykeltőként, vizelethajtóként, leheletfrissítőként, sőt dezodorálószerként is. A szárából forrázással készült kivonat reumára és köszvényes fájdalmak enyhítésére alkalmas, levélnedve antibiotikus, májvédő hatású, elősegíti a májsejtek regenerálódását, és jótékony hatással van az epetermelésre.
A nagyon fiatal, apróbb articsókák vastag sziromlevelei teljes egészében élvezhetők, azonban a fejlettebb, idősebb virágzatok rostos, megkeményedett sziromvégei nem alkalmasak étkezésre. Csak frissen érdemes elkészíteni, hűtőben legfeljebb egy hétig tartható el. Főzés előtt a szárától és vékony külső leveleitől megfosztott articsókát meg kell mosni, majd a levelek hegyét levágni, az alját pedig meghámozni. Ha ez sikerült, próbálkozzunk az egyik legegyszerűbb recepttel. Főzzük puhára sós vízben – az ínyencek kevés petrezselymet vagy fokhagymát is tesznek a főzővízbe –, majd szűrjük le, és kisebb darabokra vágva keverjük össze tartármártással. Hűtőszekrényben másnapig érleljük, majd hidegen tálaljuk.