Pálóczi Gábor, Verőce. A zöldségfélék közül azok a fajok bírják a mélyültetést, amelyeknek a szárán járulékos gyökerek képződnek. Ilyen módon a növény nagyobb gyökérfelületet fejleszt, mélyebb rétegekből is felveheti a vizet és a tápanyagokat, ellenállóbb lesz, ami a termést is növeli. Kedvező a mélyültetés a paradicsomnál, valamint a tök- és uborkaféléknél. Kihajtás után töltögetéssel nagyobb gyökérfelület képzésére ösztönözhetők az egyébként sekélyen gyökeresedő hüvelyesek, a bab, a borsó is. A mélyültetést nem szereti a paprika, és kifejezetten kedvezőtlen a szívlevelet fejlesztő káposztafélék, a szamóca, a rebarbara, valamint a saláta esetében.
A felkopaszodott, illatos félcserjék – levendula, zsálya, izsóp – az erős visszavágást nem szeretik. A tövek fiatalítása az elfásodott hajtások lebujtásával vagy feltöltéses bujtással történhet. Mindkét esetben a leveles hajtások a talajszint fölé kerüljenek. Az elfásodott hajtások a porhanyós talajban – esetleg már őszre – meggyökeresednek, ilyenkor le is választhatók az anyatőről.
Galamb Frigyes, Veszprém. Akár karónak, akár támrúdnak használják fel a vastagabb ágakat, ajánlott még frissen lehántani a kérget. Ez részben növényvédelmi okokból javasolható, hiszen a kéreg alatt megbújhatnak, felszaporodhatnak a kórokozók és a kártevők, valamint a puha kéreg alatt megült pára a korhasztó gombáknak és baktériumoknak is kedvez. Másrészt egyes ellenállóbb fajok (ecetfa, akác, juharfélék, ostorfa) vastagabb ágai még a tartalék tápanyagaikból fenntartják az élettevékenységüket, és talajnedvesség hatására akár egy év múlva is kihajthatnak. Ez utóbbi tulajdonságuk miatt rézsűk megkötésére alkalmazott gyakorlat, hogy a karnyi vastag – nyugalmi időszakban vágott – ágakat fektetve helyezik a rézsűbe, és rétegenként tápdús földdel takarják. Nedvesség hatására az ágak rejtett rügyeiből ilyenkor – szinte kiirthatatlan – sűrű sövény fejlődik.
A kérgüktől megfosztott ágakat, hogy lassan száradjanak, ne görbüljenek és ne repedjenek, tanácsos szellős, hűvös, árnyékos helyen egymásra rakva, fektetve tárolni, vagy hagyományos eljárás szerint egy évig soronként, porhanyós földdel takarni. Utóbbi esetben a fa sima felületű lesz, és csontkeményre érik.
Bosnyák Dóra, Karcag. A diólevél a népi gyógyászatban sokoldalúan felhasználható. Május végén, június elején tartalmaznak legtöbb hatóanyagot, amikor a termések a fele nagyságukat érik el. A diólevelek forrázata vértisztító, vérhígító, fertőtlenítő, gyomorerősítő, emésztésserkentő hatású, kitűnő gyógyír az ideges gyomorbántalmakra, gyomorhurutra. Kúraszerű fogyasztása mérsékli a gyomorfekély okozta panaszokat. Erős hajhullásnál töményebb forrázatát a fejbőr bedörzsölésére, szájüregi gyulladásoknál pedig gargalizálásra ajánlják.
