Lószeretetből szíveslátás

Gondosan művelt szőlőtáblák mellett, a Sokorói-dombsághoz tartozó völgyben  várja a falusi romantikára, a lovas élményekre vágyókat egy útszéli fogadó. Az sem baj, ha valaki még nem tud lovagolni, mert szakemberek és jól képzett lovak segítségével megtanulhat. Sajna, ezt az élményt ki kell hagynom, mert csak egy éjszakára van időm a fogadóban. Viszont a tulajtól meg tudom kérdezni: mikor is kezdődött ennek a fogadónak a története? Hogyan lesz a lószeretetből vendégszeretet, vagyis szíveslátás?
– Amikor a gyerekeim picik voltak, egyszer csak kitalálták, hogy lovagolni szeretnének – emlékszik vissza Hima László. – Akkor a környéken nem volt olyan hely, ahová vihettem volna őket lovaglást tanulni, ezért vettem nekik egy lovat. Szívesen tettem, mert gyerekkoromban, amikor a nagyszüleimnél nyaraltam, nekem is nagyon tetszettek ezek a négylábúak. De miután a gyerekek megkapták a lovat, összevesztek rajta, hogy melyikük üljön rá, ezért vettem még egyet. Utána nem volt megállás, gyarapodott az állomány. Most éppen tizennégy lovam van.
– Nem nevezhető olcsó mulatságnak ez a hobbi, ugye?
– Van egy vállalkozásom, igényesebb elektronikai cikkek kereskedelmével foglalkozom, s ebből tudok áldozni a hobbimra. Ugyanakkor régebben pulykákat is tartottam, évente 25-30 ezret adtam el. Aztán egy idő után felhagytam vele, mert rengeteg időt elvett tőlem, nem volt hétvégém, és a piac is bedugult. Elkezdtem hagyományteremtő módon fogathajtó- és lovasversenyeket rendezni. Megvettem ezt a nyolchektáros területet, ahol most a fogadó is van. Mivel nagyon jó helyen fekszik – közel van Győr, az autópálya, és itt megy el mellettünk egy kerékpárút –, gondoltam, hogy nyitok egy éttermet, ami kitermeli majd a pénzt a lótartáshoz. Ez igazán jó döntésnek bizonyult, mert hamar elterjedt a híre, hogy jó a konyhánk. Szakácsunk nem készíti vagy gyártja az ételeket, hanem szívvel-lélekkel főzi. Megérzi az ember, ha egy szakácsnak ez nem csupán a munkája, hanem a hobbija is.
– És annak a híre is elterjedt, hogy itt meg is lehet szállni?
– Szobáink nincsenek kihasználva, pedig rengeteget költök reklámra. Az emberek mázsaszámra kapják a szórólapokat, aztán olvasatlanul ki is dobják. Ezt onnan gondolom, hogy sokan mondják: nem is tudtam, hogy itt van ez a jó kis hely. Én meg visszakérdezek: hát nem hallgatsz rádiót, nem olvasol kiadványokat? Ezért négy év után sem nyereséges ez a fogadó, a másik vállalkozásomból próbálom nullára kihozni. Tapasztalt vendéglősök mondták: nyugi, majd öt év után kezd hasznot hozni!
– Segíthetne a helyzetén például a LEADER- program, amely a vidékfejlesztésre ösztönöz?
– A környék településeivel és vállalkozóival közösen fel tudnánk lendíteni az idegenforgalmat. Már most is vannak közös rendezvényeink, így például részt veszünk a nyúli húsvéton. Továbbra is rendezhetnénk lovasversenyeket, és akár egyhetes programot is nyújthatnánk az ideérkezőknek. Elmehetnének Ikrénybe vízisízni, és meglátogathatnák a környék borospincéit, hiszen itt teremnek a legfinomabb borok!