Állatvásár bicskával

A helyszínt, a mai Táncsics utcát valamikor Sás utcának hívták, mert ezen a Hanság lápvidékéből kialakított mezőn rengeteg sás, nádas terület volt. A vásárteret az első világháború után jelölték ki. (Egy része még napjainkban is megvan, de vásárokat már nem tartanak rajta.) Az 1900-as évek elején a Sás utca macskakő burkolatot kapott, s ezen zörögtek az ökrös és lovas szekerek, amelyek az utcabéli vásárokra érkeztek. Egy-egy vásár idején minden talpalatnyi helyre sátrakat vertek az utca teljes hosszában, és a vásártéren marhák, sertések és egyéb állatok cseréltek gazdát. Lacikonyhákat állítottak fel, mézeskalácsosok, kötelesek, ruhások, csizmások és sok másféle árus kínálta portékáját. Általában heti- és havivásárokat tartottak a Sás utcában, de évente hét nagyvásárt is rendeztek: ilyen volt például a trézsiai (Teréz-napi), a Luca-napi és Anna-napi vásár. Ezek idején a város apraja-nagyja oda járt szórakozni is. Az egykori kanászház mellett mulatoztak a fiatalok citera, duda és gombos harmonika muzsikájára.
Akkoriban még élt a „kapuvári bicskás” hagyomány is, egy-egy összejövetelen gyakran megszurkálták egymást a férfiak. A Sás utcát nevezték „ósó” (alsó) szernek, a mai 85-ös főúttól északra eső területet „főső” (felső) szernek. A két terület fiataljainak vitáját többször is a kapuvári bicska döntötte el. Amelyik legény nem vitte el a mulatságba a bicskáját, annak az anyja utánavitte. A fiatalok egyik kedvelt kocsmája volt az utca sarkán mai napig működő Ivik vendéglő, mely Kapuvár egyik legrégebbi kocsmájának számít.
A nagyvásárok még az ötvenes évek elején is megvoltak, aztán lassan elsikkadtak. Jelenlegi üzemeltetője, Tóth István gondolta úgy, hogy a Sás utcai vásárokat felélessze. Jövő szombaton ismét vásározóktól lesz hangos az „ósó” szer, ahol olyan régi hagyományokat elevenítenek fel, mint a mézeskalács-készítés, a korongozás, a nemezelés vagy akár a tojásdíszítés – mindezt remélhetőleg bicskázás nélkül.