Kapásra várva

Vizeink se szeretik a nagy hőséget. Annál inkább a vízi növények, amelyek oly sok magyar tavat, holtágat, csatornát szabályosan megfojtanak. A sás, a kolokán, a gyékény és a hínár, ha túlságosan elszaporodik, nemcsak a vizek, de a halak és a többi élőlény életét is megkeserítik – nem beszélve a horgászokéról. Ráadásul rettenetesen nehéz és drága kordában tartani őket. Érdekes módon pedig a vízben is találunk megoldást ellenük: a busák, még inkább az amurok szorítják vissza a káros vízi növényzetet. S ami nem utolsó szempont: bikaerősek, tehát remek sporthalak.
Az elhínárosodott vizek, főleg a holtágak, kisebb tavak, csatornák megtisztítása csak az első lépcső. Ezt elvégezve se célszerű kifogni őket, hiszen karban kell tartani a nádast, a hínárt – igaz, ekkor már az amur állománya a növényzet kipusztításával arányosan csökkenthető. A hazai növényevő halak két legnagyobb szakértője, Tölg István és Antalfi Antal szerint az első és legfontosabb támadás csak akkor lesz eredményes, ha olyan mennyiségű és átlagsúlyú amurt telepítünk, ami látványosan megtisztítja a területet. Ha ugyanis csupán néhány példány lézeng a vízben, nem érünk el szinte semmit. Sőt, főleg télen, a segítségül hívott halaink élete is veszélybe kerül. A megmaradt növényzet miatt ugyanis a jég alatt oxigénhiány léphet fel, amit a Távol-Keletről áttelepített halak sokkal nehezebben viselnek el, mint az őshonos halak. Alapszabály tehát, hogy a tönkrement vizekbe az első telepítés olyan erejű legyen, hogy őszre a hínár jelentős részét az amur kiirtsa.
Telepítésekor több szempontot is figyelembe kell venni. Az amur őshazájában erősen vándorló, a legkisebb ki- vagy befolyón is képes megszökni, pláne akkor, ha a víz hőmérséklete eléri a tíz fokot. Ez különösen azoknak fontos, akiknek a vize mondjuk ártéri tó vagy holtág – ott egy nagyobb áradáskor szinte az egész állomány megszökhet. Nemcsak szökik, de a nádra is veszélyes, pedig az a víz biológiai egyensúlyában fontos szerepet játszik. Főként a két kiló feletti példányok erősen nádpusztítók. Ha túl sok az amur, a nád teljesen kipusztulhat. Hát akkor telepítsünk zsenge ivadékot – javasolják egyesek. A szakemberek zöme azonban ezt nem támogatja, mert az ivadék drága, másrészt pedig nyúlánk teste miatt a ragadozóhalak kedvenc tápláléka.
Az amurnépesítéskor abból induljunk ki, mennyi az adott vízfelületen a hínár. Ennek meghatározásához a holtág vagy a csatorna több részén egy-egy négyzetméteréről minden szál hínárt és algát kiveszünk és megmérünk. A hínaras holtágakban négyzetméterenként átlagosan öt-húsz kiló alámerült vízi növényzet található nyáron. Ez egy hektárra átszámítva 500-2000 mázsának felel meg, ami óriási mennyiség. De az amur képes megbirkózni vele.
A szakemberek szerint ezt a mennyiséget 1000-4000 darab ötdekás amur kipusztítja, és közben egy szezonban akár félkilósra is nőhetnek. Az így rendbe rakott vizet azonban folyamatosan tisztán kell tartani. Ezért a kihelyezést követő őszi lehalászáskor csak annyi halat emelhetünk ki, hogy a bent maradt állomány elegendő legyen a további növényirtásra.
Figyelnünk kell a halak súlyára is. A mind nagyobbra növő egyedeket fokozatosan kisebbekre kell cserélni, mert az öregje már inkább csak a kemény szárú növényeket fogyasztja, és ez előbb-utóbb az amúgy rendkívül hasznos nádasok kihalásához vezet. Ám a túl sok apró amur se jó, hiszen azok csak a békanyállal, a finomabb levelű hínárral bírnak el, de például a sás vagy a mind agresszívebben terjedő kolokán kifog rajtuk.