Kérek egy pikoló vargányát!

Bozó Józsefné kilenc éve már csak ezzel foglalkozik. Mátranováki feldolgozócég szállítja el tőle a vargányát, a róka-, az őzláb-, a fenyő-, a laska- és az úri gombát. A középkorú özvegyasszony annak idején a legjobb minősítést kapta gombaismeretből. Gyerekkorában szüleivel, később apósával, férjével is szenvedélyesen gombászott.
Udvarán egy hatvan körüli férfi, Répás Lajos éppen vargányát válogat. Külön kupaca lesz az apró, hibátlan vargányáknak, ezek a pikolók, melyeknek kilója 300, pucolva 400-500 forint. Az ötven éve gombázó Lajos mindig is a legszorgosabb, legértőbb gyűjtője volt Évikének. Motorkerékpárjához rögzített, hosszú botjával keresi a gombát, elvégre a dereka már nem húszéves…
– Tavaly gomba se volt a kánikula miatt – mondja az egykori bányász, aki nemcsak nyugdíjpótlásként járja az erdőt, hanem mert a természetet és a gombát is szereti. Azt mondja, a gombaismeret felmenőktől örökölt tudomány, méghozzá olyan, hogy errefelé gombától emberemlékezet óta nem halt meg senki. – A környéket úgy ismerem, mint a tenyeremet, akár Pétervásáráig is eljutok az erdőben. Egyszer találtam szarvasgombát is, akkorát, mint egy krumpli! A gyűjtéshez ösztön kell, hogy merre kell elindulni és hol kell megállni. Az igazi szezon csak pár hete indult be, mert itt nem esett, szinte zörgött az avar a szárazságtól.
– Lemértem, amit hoztál, ez 25 kiló 75 deka, kiváló minőségű vargánya – veszi elő számológépét Évike. – Jó napod volt a tegnapi 19 kilóhoz képest. Tízezrest kapsz, mert nincs váltópénzem. Majd hozod a visszajárót. Mivel kivártad a sorodat, az árváltás előtti jobb árat kapod.
Lajos szemmel láthatólag elégedett. Tudja, de nem izgatja, hogy neki a gombájáért 300-400 forintot fizetnek, amit aztán a salgótarjáni piacon kétezerért, a fővárosban pedig akár négyezerért is árulnak.
– Mit jelent a délelőtti „árváltás”? Utána olcsóbb a gomba?
– Nem feltétlenül. Attól függően, hogy aznap kinél mekkora mennyiség gyűlt össze, lehet az ár több is, kevesebb is. Az első szállítás után mi, átvevők mindig körbekérdezzük egymást. Nincs rivalizálás köztünk, mert a gyűjtők többnyire a megszokott, hozzájuk legközelebb eső helyre mennek. Sőt, rossz szezonban még egymás szedését is átveszszük! Most hál’ istennek nincs ilyen. Tegnap például 150 kiló jött be, ma talán több is, hiszen délelőtt 11-ig már száz kilót mértem. Az volt a jó világ, amikor 1999-ben az olaszok napi három mázsát is vittek tőlem! Sajnos ma kevesebb a gomba, és több a munkanélküli. Csak a hold a régi. Egy mondás szerint ugyanis holdtöltekor nő a legtöbb gomba, és mikor elfogy a hold, elfogy a gomba is. A holdtölte hát a férfiak nagy ünnepe, mert ha sok a pikoló, akkor annak egy része pikoló (vagy akár korsó) sörré válhat a kocsmában...