Energiaszegény gumó gazdagon

Pedig ezt a mediterrán világból származó növényt már az ókorban is kedvelték: ették salátaként, főzelékként, sőt édességeket, likőröket is készítettek belőle, magjával pedig gyógyítottak. Észak-Európában köretnek használják, mint a krumplit. Nálunk főleg az egészséges táplálkozás hívei keresik, ugyanis gumója energiában szegény, de vitaminban (A, B1, B2, C) gazdag, és sok benne az ásványi só (kalcium, vas, magnézium és foszfor).
A növény egyébként a kaporra hasonlít, de nagyobb a termete, íze pedig inkább az ánizséra emlékeztet. Magja puffadásgátló hatású, a csecsemőknek készülő gyógyteák alapanyaga. Emellett vizelethajtó, étvágyjavító, tejelválasztást elősegítő teák készítésére használják. A magjából készült illóolaj enyhe görcsoldó, gyulladáscsökkentő, keringésjavító és méregtelenítő hatású. Olaját párologtathatjuk, cseppenthetjük fürdővizünkbe, és még számos módon alkalmazhatjuk: inhalálásra, bedörzsölve vagy szájöblögetésre. Az édeskömény gumója a levélnyelek alsó részének hagymaszerű megvastagodása révén jön létre. Aki kertjében helyet ad neki, tudja, hogy fényigényes, bőséges vízellátást igényel és a trágyázásáról sem szabad megfeledkezni. Homoktalaj kivételével bárhol megterem. Lehet vetni tavasszal vagy nyáron is: 40-45 centiméteres sortávra. Kelés után 20-25 centi tőtávolságra kell egyelni, és más gondunk nincs is, mint tisztán tartani a területét. A gumóképződés kezdetén a töveket fel szokták tölteni, hogy a gumók szép világosak legyenek. Két-három hét után már szedhetők is a tövek. Maradhatnak a talajban is, de jól be kell takargatni őket a nagy fagyok ellen. Egyébként a töveket pincében, homokba állítva is tárolhatjuk.