Vadhajtásos barátságok

Kié a vad, ha a magyar–szlovén határon lövik le? Majd eldöntik a két ország vadászai, hiszen jó barátok.

Házunk tájaBozsér Erzsébet2008. 09. 24. szerda2008. 09. 24.
Vadhajtásos barátságok

Száz éve alakult meg Lendva vidékén a vadászegylet. A jeles évfordulóra két országban emlékeztek, ugyanis az egykori vadászterületen halad keresztül a magyar–szlovén határ. A határon túliak Lendván ünnepeltek, a határ innenső részén pedig Lenti adott otthont az országos vadásznapnak. Közben különbusz szállította egymáshoz az érdeklődőket.
– Együttműködésben vagyunk a lenti vadásztársasággal – meséli Göntér Miklós, a szomszédos vadásztársaság elnöke. – Ez a kapcsolat a korábbi elnökünk idejében kezdődött, amikor még voltak határőrök. A vad ugyanis nem tudja, hol a határ. Sokszor előfordult, hogy a meglőtt állat után nem mertük átlépni a határt. A vadászember pedig megadja a tiszteletet az elejtett vadnak, nem hagyja sorsára. Meg aztán érték is, amit nem szabad hagyni kárba veszni. Negyvenhárom taggal, 4350 hektáron folytatunk vadgazdálkodást, területünk összeér a lentiekével. Inkább apróvadas a terület, tenyésztett fácánt, foglyot is helyezünk ki. Bérvadásztatás van nálunk is, mint Lentiben, és már bőgnek a szarvasok. Azzal, hogy megszűnt a határőrség, szabadon átjárhatunk egymáshoz, és egyszerűbbé vált az együttműködés.
– Régi kapcsolat fűz bennünket hozzájuk – mondta Rákos Csaba, a lenti vadásztársaság vadászmestere. – Valamikor, ha segítséget akartunk kérni, füttyögetéssel jeleztük, mert átmenni nem volt egyszerű, a határőrségnek kellett szólni. Beírták a naplóba, hogy ki mikor, milyen színű, típusú kocsival megy.
– Hagyománnyá váltak az év végi baráti találkozók is – jegyzi meg Németh Lajos, a vadásztársaság elnöke. Közel van Ausztria is, s egy ottani vadászegyesülettel is jó a kapcsolatuk.
A lenti vadásztársaság több mint hétezer hektáron folytat vadgazdálkodást. Régen apróvadas terület volt, a nyúl, a fácán, a fogoly volt jellemző, majd a monokultúrás mezőgazdálkodás miatt – rengeteg a kukorica – a vaddisznó, az őz és a szarvas szaporodott el nagyon.
– Fogadnak vendégvadászokat is?
– Húszan-harmincan szoktak jönni Ausztriából, Németországból és érdeklődnek hazaiak is. Nagy részük törzsvendég. Amióta viszont megépült a gyógyfürdő, a család is velük tart, sőt jó néhányan már házat vásároltak itt. Most egyik gondunk, hogy az euró alacsony árfolyama miatt olcsóbb a trófea. Minden gazdasági év nehéz, mert nem elég annyi bevétel, hogy éppen csak betakarja a költségeket. A több tízmillió forintra rúgó erdei és mezei vadkárt is ki kell fizetni, a bevételeink pedig tagdíjból, a vadhús értékesítéséből és bérvadászatból tevődnek össze. Szerencsére nem rossz a vadállomány, és örömmel tapasztaljuk, hogy egyre több a fácán és a nyúl. Hat-hét éve sok lúd is volt, de ahogy kevesebb lett a vetés, a vetési ludak sajnos elkerülnek bennünket.
A lenti vadásztársaság meglepetése volt, hogy különleges kiállítással rukkolt ki az országos vadásznapra. A hozzá tartozó területen elejtett érdekes, azaz rendellenesen formálódott trófeákat mutatták be. Ezek selejt vadhoz tartoztak, de a vadászok szemében értékes különlegességek.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek