Bivalyerős tótisztítás

Mórahalom honlapján is nevet kerestek egy bivalyborjúnak. A dolog már csak azért is érdekes, mert a nyáron beüzemelt bivalyrezervátumban csak tehenek találhatók. Persze nem szeplőtelen fogantatásról van szó, valószínűleg az anyuka eleve vemhesen érkezett, néhány megesett társával együtt. A rezervátumot működtető önkormányzat azonban örül a váratlan jövevénynek, hiszen az állatok téli ellátmányára a tervek szerint éppen a szaporulat a fedezet. Tavasszal egy bivalybika is kerül a csordába a jó ügy érdekében.
– A vizes élőhelyen ez a jószág remekül meg tudja nyitni a vízfelületet, mert lelegeli a nádat – magyarázza Vajna Tamásné, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatónője. – A Nagyszéksós szikes tó, amely egy időben halastóként is működött, sajátos növényzetével és madárvilágával védelemre szorul. A bivalyok lelegelik és letapossák a nádat, ezzel nyílt vízfelületeket hoznak létre, ahol új madár- és növényfajok találhatnak élőhelyre. A bivalyok turistákat vonzanak, helyreállítják a természetes állapotokat, a szaporulatot pedig el lehet adni.
A jószágokat nagyon jól meg lehet figyelni a tó szélére épített kilátóból. Öt kilométeres villanypásztor veszi körbe a tónak azt a részét, ahová a bivalyok jelenleg be vannak zárva: az egész tó megtisztítására mintegy tíz évük van ezeknek a morcos fekete teheneknek.
– Ugyanezt a célt, mármint a szabad vízfelület kialakítását el lehetne érni kotrással is, de egy ilyen brutális beavatkozással olyan mennyiségű szerves anyagot távolítanánk el a mederből, ami megölné a tavat mint természetes élőhelyet – mondja Csányi László, Mórahalom alpolgármestere. – Abban reménykedünk, hogy a tisztuló tóban bemutathatóvá válnak például őshonos halaink, a réti csík, illetve a compó.
A beruházás több részből áll: a bivalyok számára kialakított téli karámból, állatorvosi beállóból, valamint a gulyás szállásából. A nyáron rendszerint kiszáradó tó medrében álló, kerekes székkel is „megmászható” kilátóról mindig szemmel lehet tartani a környék élővilágát.
– A bivalyhús piaca elsősorban Olaszország – magyarázza az alpolgármester. – Körülbelül hatvan állatból, javarészt tehénből álló állományt szeretnénk, a bikaborjakat vágóállatként értékesítjük. Hosszú távon gondolkozunk egy kis vágóhíd létesítésén, mert csomagolva, fagyasztva a hús kuriózumnak számít, kelendő lehet. A bivalytej zsírtartalma kilenc százalék felett van, az ebből készült sajt is értékesíthető.
A természetvédelmen, a fenntartható mezőgazdasági tevékenységen túl a bivalytelep harmadik szerepe a turizmus fejlesztésében keresendő. Mórahalomnak van egy sikeres fürdője, azonban az idelátogatók csak egy-két éjszakát töltenek el itt. A turisztikai repertoár bővítése tehát kulcsfontosságú: minden olyan program, amely akár egy-két órányi indokot szolgáltat a vendégnek ahhoz, hogy itt maradjon, forintosítható nyereség a kisvárosnak.
– Jók a tapasztalataink, minden vasárnap 20-25 ember fordul meg a lelátón – mondja az alpolgármester.
És az örömhíreknek nincs vége: úgy tűnik, még két-három tehén tartogat meglepetéseket…