Bozsik gazda

A diófajták viszonylag új keletűek, csupán néhány évtizedesek. Hiszen ehhez az kellett, hogy a szemzés és az oltás ugyanúgy elterjedjen a diónál, mint például az almánál. Szentiványi Péter világhírű magyar diófajta-kutató mondta egy alkalommal, hogy senkinek sem jut eszébe az, miután megevett egy kiváló jonatánalmát, hogy a magjait elvesse, és azt várja, hogy a felnövekvő kis csemetékből majd világra szóló új almák jönnek létre. Ezzel szemben még a „csóka vetette” diónak is nagy a nimbusza szerte az országban. Nem is beszélve arról, hogy a jónak tartott fajták magjait előszeretettel vetik az emberek. Jóllehet ezzel a nemesítés rögös útjára lépnek, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy az anyai tulajdonságok, amelyek a vetni kívánt diót a szemünkben értékessé teszik, öröklődni fognak az utódokban.
Az elmúlt évszázadokban országra szóló nemesítés folyt, és több százezer egyedi „hibrid” található magyar földön. Szentiványi Péter ezeket szelektálta, és a szemzés, oltás révén a legjobb fajtákat fajtakísérletbe állította. Összehasonlította a kiváló hazai diókat, és a győztesek felkerültek a Nemzeti fajtajegyzékre. Jelenleg nyolc árufajtát találunk a jegyzéken: Alsószentiváni 117, Alsószentiváni kései, Bonifác, Milotai 10, Milotai bőtermő, Milotai intenzív, Milotai kései és a Tiszacsécsei 83-as. Ezeken kívül a próbatermesztésre forgalmazható fajták között találjuk a Jupiter és a Mars nevű cseh diókat is.
Olvasóink gyakorta tesznek fel kérdéseket a dióval kapcsolatban, hiszen a felsorolt fajtákon kívül is bombázzák a piacot az oltványárusok. Vannak, akik az ukrán nemesítésű diókra esküsznek. Azt azonban tudni kell, hogy míg az Európai Unión belül lévő országokból könnyű beszerezni a „külföldi” fajtákat, addig az unión kívüliekből sokkal nehezebb. Így például elvileg behozható a francia Franquette, a Lara és a Fernor. De sokkal nehézkesebb hozzájutni az eredeti amerikai Pedro, a Hartley, a Serr, a Chandler és a Chico fajtákhoz. A már említett két cseh dió mellett beszerezhető az Apolló és a Saturn is. A németek is jeleskedtek, hiszen a Nr. 120-as klón, a Nr. 139-es klón elvileg a magyar gazdák számára is rendelkezésre áll. Ugyanúgy, mint a már uniós Romániában kinemesített fajták sokasága. Nem is beszélve a szlovén diókról.
A gazdák figyelmébe azonban én mégis a magyar földön született fajtákat ajánlom elsősorban. Ezt a nemesítésben és a fajtakutatásban eltöltött évek mondatják velem. Ugyanis a magyar fajták már bebizonyították, hogy jók. Itt születtek, ez a hazájuk, bírják a klímát, a kemény téli és kései tavaszi fagyokat. Szentiványi Péter az életét annak szentelte, hogy kincseket hagyjon ránk. És a diófajták esetén: nem az a kincs, ami nincs. Tehát nem az, amit nem ismerünk, hanem amit ismerünk! Hogy mit tudnak valójában a külföldi fajták? Ezt honosítási vizsgálatokkal, összehasonlító fajtakísérletekkel lehetne bizonyítani. Drága mulatság az, ha valaki az extraprofit reményében kezd ilyen kísérletbe, amikor ismeretlen fajtákkal saját ültetvényt létesít. Félő, hogy az extraprofit nem nála fog lecsapódni.