Édes gumóm, virágozz!

 Gyógyhatása régóta ismert, hiszen a csicsókagumóban lévő poliszacharidok (inulin, levulin) megkülönböztetett figyelmet érdemelnek, ugyanis ezek zöme gyümölcscukorrá alakul. A csicsóka diabetikus készítmények előállítására, csecsemők, betegek táplálására egyaránt kiválóan alkalmas.
Takarmányozásra a szár és a gumó egyaránt felhasználható. Mindkettő jelentős nyersfehérje- és keményítőforrásnak számít. A már kissé fás szár szilázsnak jó, míg a zsenge nyersen is adható, elsősorban lovaknak, juhoknak és kecskéknek. A szélsőséges körülmények között, félárnyékban is jól fejlődő növény értékét időközönként újra és újra felfedezik, és bár a nemesítésben 140 fajtája is szerepelt, mégsem tudott jelentőségének megfelelő mértékben elterjedni. Pedig ha egyszer elültetik, kiirtani sem lehet, évtizedekig megmarad.
Szaporítása kizárólag gumóról történik: egymástól 50-60 centiméterre, 7-8 centi mélyre ültetik fészekbe, mint a burgonyát. Napraforgóhoz hasonló, de jóval kisebb virágzatát nyár végén, ősszel hozza, de a késői nyílás miatt a megtermékenyítést már nem követheti termésérés. Októberben kezdhetjük a gumók szedését, 10 négyzetméterről 20-27 kiló termésre számíthatunk. Csak annyit szedjünk fel, amennyit felhasználunk, mert kiszedve összetöpped, a földben pedig a fagyos időt is jól átvészeli.
Bár a burgonyának nem rokona, ugyanúgy fogyasztható. Édeskés ízét ízesítéssel, sózással tompíthatjuk, de nyers salátákban még előnyt is jelenthet. A nyers salátákhoz utoljára adjuk a lereszelt csicsókát, így érik kellően össze az íze. Főzeléket is készíthetünk: a megtisztított, feldarabolt csicsókát kockára vágott vöröshagymával egy evőkanál olajban megpároljuk, majd vízzel felengedve, fűszerekkel ízesítve puhára főzzük. Világos rántással besűrítve, tejföllel gazdagítva, finomra vágott petrezselyem zöldjével díszítve tálaljuk. Fűszerként a són kívül bors vagy borsikafű, gyömbér, szerecsendió, esetleg tárkony ajánlható.