Madárlátta mókuseledel

 A mandula a mediterrán éghajlaton érzi a legjobban magát. Hazánkba feltehetően a rómaiak hozták magukkal. Mind a mai napig a Balaton-felvidék az egyik olyan régió, ahol a magról kelt mandulafák szépen díszlenek. Az Alföldön nem vagy csak elvétve termesztik, ugyanis még a kajszinál is érzékenyebb a fagyokra. Ez az egyik legkorábban virágzó gyümölcsünk, ezért a fagyterhes vidékeken nagy károkat szenvedhet.
Igazi szakmai élmény volt számomra, amikor a kertészeti egyetem nemesítési tanszékén bepillanthattam a mandulakutatás rejtelmeibe, és mintegy száz fajtával ismerkedhettem meg, köztük a hazai fajtajelöltekkel, amelyeket Pejovics Bogdán nemesített, illetve honosított. A kiváló kutató három fajtája ma is a Nemzeti fajtajegyzéken szerepel: a Szigetcsépi 55-ös papírhéjú, a Szigetcsépi 58-as és a Szigetcsépi 92-es kemény héjú. Entz Ferenc professzor már az 1800-as évek közepén nagy jelentőséget tulajdonított ennek a héjas gyümölcsnek, amely mintha azóta sem töltené be azt a pozíciót a gyümölcsök között, amire értékei predesztinálnák. Brózik Sándor, akit az évszázad legnagyobb magyar gyümölcsnemesítőjének tartanak, tovább bővítette a hazai fajtakínálatot fagytűrő mandulái révén. Egy alkalommal elmondta nekem, hogy hivatalosan nem engedélyezték neki a mandulanemesítést, mondván: a szelekciós munka során már annyi értékes típust sikerült begyűjtenie, hogy nem kell új fajtákat nemesítenie. Ma is jegyzik ezek közül a Budatétényi 1-est és a Budatétényi 70-est. Brózik Sándor azonban tudta, hogy ez nem így van, ezért „cselhez” folyamodott. Saját pénzén megvásárolta a törzsfák termését, elvetette a magokat, és kis csemetéket nevelt. Aztán jött az 1956-os rendkívül kemény tél, és a több ezer növény fele elfagyott. Micsoda csapás lehetett, jegyeztem meg. De ő elmosolyodott, és ezt válaszolta: ez nagyon jó szelekció volt, mert a fagytűrő fák maradtak életben. Így születtek meg az olyan korszakalkotó fajták, mint a Tétényi bőtermő, a Tétényi kedvenc, a Tétényi rekord és a Tétényi kemény héjú.
Mivel a mandula önmeddő, a fajták vegyes telepítése indokolt. A fát már virágzáskor megtámadja a monília, később pedig több kórokozó gomba, például a levéllyukacsosodás és a varasodás tehet benne károkat. A madarak a papírhéjú, fél papírhéjú típusokat üregesítik ki. A mókusok nem válogatnak, a kemény héjú változatokat is begyűjtik. A klímaváltozás egyik jele, hogy itt van már hazánkban a manduladarázs is, amely úgy megeszi a mandulabelet, mint a mogyoróormányos a mogyoróbelet. Az a legenda szertefoszlott tehát, hogy a mandula növényvédelem nélkül termeszthető, de ennek ellenére érdemes a kertjeinkbe ültetni ezt a pompás csemegét.