Fekete leányka az asztalon

Csorba, pacalleves, ordás puliszka, vinyetta krém, zakuszka, sült hús és székelykáposzta az asztalon, hozzá jó kis Királyleányka vagy Fekete leányka bor. Igen, Erdélyben járunk, de csak gondolatban és lélekben, hiszen a helyszín a fővárosban található Székelykapu étterem. Aki megfordult már Erdélyben, az ottani étkekért, italokért és vendégszeretetért  érdemes ide betérnie. S persze annak is, aki még nem járt ott. Ezért nyitotta meg éttermét Kékiné Duka Hilda, aki a rendszerváltozás idején egy szál táskával érkezett hozzánk.
– Belvárosi éttermekben dolgoztam szakácsként, cukrászként, és a szívem vágya volt ez az étterem – mondja a mindig mosolygós, életvidám vendéglős. – Gyergyószentmiklóson születtem, és volt egy szegény meg egy gazdag nagyanyám. A szegény egyszerű ételeket főzött, de olyan finomak, különleges ízűek voltak, amilyeneket csak szeretettel lehet elkészíteni. A tehetősebb nagyanyám szovátai volt, s nem volt olyan esküvő, ahová ne hívták volna sütni-főzni. Nos, én mindkettőtől sokat tanultam, és a hazai ízeket megpróbálom elővarázsolni vendégeimnek.
– Csak azt ne mondja, hogy az étterem tulajdonosaként maga főz…
– Minden pénteken, szombaton én vagyok az ügyeletes, ami egyáltalán nem esik nehezemre, hiszen imádom az egészet. Én is nagy szeretettel főzök, a szívemet, a lelkemet is beleadom az ételekbe, hogy az emberek rátaláljanak arra az ízvilágra, amit otthon megszoktak. Maga a környezet, a bútorok, az asztalterítők is a Székelyföldet idézik, a falakon a családom régi képei láthatók.
– Az ottani termelőkkel is tartja a kapcsolatot? Talán az alapanyagokat is Erdélyből hozzák be?
– Onnan származnak az ásványvizek, a pálinkák, a sajtok, az olyan jellegzetes fűszerek, mint például a csombor, a tárkony, a lestyán és természetesen a finom borok. Szeretem a magyarországi borokat is, de mi olyan különleges fajtákat is ajánlunk, amelyeket máshol nem találni meg. Ilyen például Balla Géza késői szüretelésű kadarka bora, ami tulajdonképpen egy vörös aszú.
– Magának melyik ízlett a legjobban? – kérdezi tőlem Gali Ferenc, a gyulai székhelyű Vinternational Kft. kereskedelmi igazgatója.
– Mindegyik nagyon finom, de rám az újdonság erejével hatott a Mustos fehér.
– Nos, ez egy olyan szőlőritkaság, amit sehol máshol a világon nem termesztenek, csak Erdélyben. Ilyen a Fekete leányka is, amely különleges ízvilágával hódít csakúgy, mint a Királyleányka. Ezek a borok az egyik legrégibb magyar borvidékről, a Rékásiról származnak (Temesvár közelében található), ahol sokat süt a nap, már-már mediterrán hatás érvényesül. Természetesen jól vizsgáznak az olyan világfajták is, mint például a Chardonnay és a Merlot. A Rékási borvidék palackjai sok országba eljutnak, a jelentősebb borversenyeken komoly díjakat nyernek.
– Ezért próbálja őket megszerettetni Magyarországon?
– Nagyszalontán születtem, húsz éve élek Magyarországon, és engem nagyon bánt, hogy az emberek már jobban ismerik az olasz, a kaliforniai és a chilei borokat, mint az erdélyieket. Én tulajdonképpen ipari cikkek kereskedelmével foglalkozom, de hobbim, szívügyem az erdélyi borok népszerűsítése, ezért jöttem el ide, a Székelykapu étterembe is. Ugyanakkor elkezdtem kivinni a magyarországi borokat Erdélybe.
– Vannak már sikerélményei a hazai piacon?
– Mondhatom, hogy egyre többen keresik az erdélyi borokat Magyarországon, mert megfizethetők, jó minőségűek és kuriózumnak számítanak. S nemcsak ebben az étteremben kaphatók, hanem számos szakboltban és három nagy áruházláncban is.