A rés

Mindig nyitva hagyom résnyire - mondta Mariska néni - mármint a bejárati ajtót. Mindannyian így voltak vele, ki-ki a saját ajtajával. Persze amikor dübörögtek a mínuszok akkor nem, olyankor megelégedtek egy-egy kiadós szellőztetéssel. Lajos bácsi például rituális szellőztetési szeánszokat tartott, amelyekre meghívta a többieket is és ilyenkor sapkában és kabátban álltak a konyhában, a kályhában lobogott a tűz és kocsonyát fogyasztottak. Aztán az egyre enyhébb februároktól az új szeptembernek számító novemberekig résnyire nyitva maradtak azok az ajtók. Laci bácsié is, pedig ő gyerekkorában rendkívül érzékeny volt a huzatra, de ez az érzékenység később elmúlt, nyomtalanul eltűnt és az emlékek nem okoztak feldolgozhatatlan traumákat. Géza is nyitva hagyta az ajtaját, hogy hagy áramoljon befelé az a friss levegő, valóságosan és szimbolikusan egyaránt. Tigristigris szintén így gondolkodott, ám ő valahogy belekeverte ebbe az egészbe a szabadságot is, ami ugyanolyan fontos az embernek akár a levegővétel és résnyire nyitva állt Joe (Jesús) és Aya ajtaja is, annak ellenére, hogy ők többnyire a szabadban aludtak egy hatalmas guatemalai függőágyban. Amikor Mariska néni éppen a bejárat felé bökött, a vakond még a föld alatt tartózkodott, nagyjából Géza kertjének azon részén, ahol füvesítéssel kíísérletezett és konokul ásta élete fő művét, egy minden eddiginél kacifántosabb alagutat. A fácánkakas még nem ért fel a mezőről Géza nyári konyhájáig és a paplanernyősnek még volt némi esélye, hogy egy légáramlatot kihasználva visszajusson a hegy csúcsának közelébe. Néhány perccel később azonban már egy másik arcát mutatta az univerzum. És bár látszólag alig változott valami, a súlypontok áthelyeződtek és a világ már nem az a hely volt többé, mint korábban. A vakond ugyanis felért a felszínre és egy jókora kupacot helyezett el Géza pázsitjának kellős közepére, mire a buszvezető önkéntelenül a lapát után nyúlt, de már nem jutott ideje arra, hogy hirtelen felindulásból tarkón töröljön egy érző lényt és ezzel kockára tegyen néhány jó karmapontot azok közül amiket eddig gyűjtögetett, mert a Cirmos megelőzte és bevitt egy szabad szemmel alig látható jobb horgot, a vakond meg kiterült a bucka mellett. Közben a fácán elérte a nyári konyhát és öngyilkos pillantásokat vetett Géza kedvenc kondérjára, a paplanos pedig feladta a reményt és bánatos arccal rácsavarodott Kálmán bácsi körtefájára, mire az öreg letette a kapát és mint már annyiszor, elindult hogy valahogy leimádkozza onnan a bajba jutott sportolót.